A magyar nemzeti ereklyék ősi eredete. (A magyarok ősei a piramisépítők népe?)

<p>A magyar nemzeti ereklyék ősi eredete.<br />
 <a target="_self" href="http://api.ning.com:80/files/Y7OZBoCrhzv8kkYZTckNEh4htiBRIcDuC6ugfeTXtQ8GZpM3DUFrjpr3UzFb0YOTjoRs1aFbFUpJNfk81eysI0jnU2fYU5MQ/magyar_nemzeti.jelkepek002.gif"><img class="align-full" src="http://api.ning.com:80/files/Y7OZBoCrhzv8kkYZTckNEh4htiBRIcDuC6ugfeTXtQ8GZpM3DUFrjpr3UzFb0YOTjoRs1aFbFUpJNfk81eysI0jnU2fYU5MQ/magyar_nemzeti.jelkepek002.gif?width=750" width="750" /></a></p>
<p>(A magyarok ősei a piramisépítők népe?)</p>
<p>A magyarság mai nemzeti jelképeinek eredetéhez, a szakrális ereklyéink<br />
 evolúciójának ismerete nélkül nem tudunk közel férkőzni. Ahhoz, hogy<br />
 legalább az eredetüket behatárolhassuk, ismerni kell a nép valódi<br />
 származását, az igazi gyökereit. A mai világunkban egyre inkább<br />
 elhallgatott, és a származásunkat jegelő társadalmi gyakorlatban, a<br />
 történelemtudományok nem a nemzeti ereklyéink valódi ismeretének a<br />
 tanítása felé haladnak.</p>
<p>Ameddig nem tisztázódik a magyar nép valódi eredete, addig nem lehet a<br />
 nemzeti ereklyéink pontos ismeretéről sem szó. A hivatalos<br />
 történelemtanítással szemben, és nem a Magna Hungária őshaza teória<br />
 mentén, egyre erősebben kezd kibontakozni egy kis-ázsiai,<br />
 mezopotámiai, de akár egyiptomi őshazai kép a viták során. Ebben a<br />
 tanulmányomban kihangsúlyozom a magyarság származásának újabb<br />
 bizonyítékai szerint, a nemzeti jelképeink valódi és bizonyítható<br />
 eredetét. Hogy milyen sikerrel, nem csak rajtam fog múlni.<br />
 Szándékomnak megfelelően, bevezetésként a mellékcím kérdésével kezdem<br />
 a leírásomat.</p>
<p>Igen! A leghatározottabban állítom, hogy az elfelejtetett<br />
 piramisépítők népének titkában, a magyar őstörténet valódisága<br />
 rejtezik. Mit gondol az olvasó arról, hogy a Szent-István óta eltelt<br />
 ezer év, de különösen a Rákóczi szabadságharc leverése (1711) óta,<br />
 mégis mi folyik a Kárpát-medencei magyarság történelemtudatával? A<br />
 világtörténelem legnagyobb mértékű történet hamisítása! Ez a folyamat<br />
 olyan jól sikerült, hogy a mai magyar emberek már úgy halnak meg, hogy<br />
 fogalmuk sincs arról, hogy ők a földtörténet legfényesebb ókori<br />
 történelmével rendelkező nép tagjaiként éltek. Talán ez a<br />
 tudatlanságban tartás még nagyobb kegyetlensége az elkövetőknek, mint<br />
 maga a hamisítás. Nincs sok illúzióm! A mintegy emberöltőnyi<br />
 történelemtudományi magánkutatásaim eredményeként a kezembe került<br />
 ókori történelmünk rejtvénykulcsa, miszerint a magyarság származása az<br />
 ókori Egyiptomi-birodalom Hunmagyar államalkotó nemzetiségéig<br />
 vezethető vissza, a teljes értetlenség veszi körül. Pedig sokszor az<br />
 elsőre hihetetlennek tűnő dolgok adják magát az igazságot<br />
 eredményként. Ennek a tudatában kezdtem hozzá a valóság<br />
 közzétételéhez. A magam részéről a legtöbbet, amit egy átlagember adni<br />
 tud a népének, elvégeztem. A továbbiakban a néptől és a vezetőitől<br />
 függ a magyarság igaz történelmének az újra megtalálása.</p>
<p>A némi történelmi érdeklődéssel rendelkező ember a rengeteg történelmi<br />
 kutatásról szóló híradások, könyvek között alig-alig tud eligazodni.<br />
 Megint az egyszerűsítő gondolkodást kell, elővennünk segítségképpen.<br />
 Az adathalmazból ki kell tudni válogatni azokat az elemeket, amelyek<br />
 támpontokat nyújthatnak az elemzésben. Ehhez két út is alkalmazható.<br />
 Egyiknél a régmúltból indulunk és érkezünk el a mába, a másiknál a<br />
 mától indulunk el és próbálunk a múltba jutni, ameddig csak lehet. Az<br />
 első út logikailag értelmetlen, mert ami nem bizonyosság, abból<br />
 egyszerûen kiindulni sem lehet, igaz útra. Érdekes, hogy a magyar<br />
 történelemtudomány – legalábbis a tanított – ezzel a módszerrel él.<br />
 Kijelöli a magyar őshazát, a Magna Hungáriát, és ebből vezeti le a<br />
 magyarság származását. Teljesen tévút, tovább nem is foglalkozom vele.</p>
<p>A sokkal logikusabb út a mától, vagyis ha a mai ismert biztos<br />
 tényekből indulunk ki, és haladunk a régmúltba. Ennél a formánál<br />
 legalább az út eleje biztosan igaz út, és kevésbé lehet eltévedni<br />
 rajta. A történelemben néhány leírt adat mellett csak a közvetett<br />
 bizonyítékok, a legmodernebb összehasonlító nyelvészeti vizsgálatok,<br />
 és régészeti adatok alapján lehet következtetni régmúlt eseményekre.<br />
 Én csak a történelemkönyvekben leírt írásos adatokból tudok<br />
 következtetéseket levonni. A tudománynak lehetnek módszerei az<br />
 állításaim igazolására.</p>
<p>Vegyük a középiskolai történelmi atlasz első oldalán az emberiség<br />
 őskori fejlődése lapot, és rajzoljuk fel rá a magyarságról szóló<br />
 írásos adatokat a mai időponttól kezdve visszafelé. Legyenek az adatok<br />
 a következők: 1. Kárpát-medence, 2. Etelköz, 3. Levédia, 4.<br />
 Kazár-birodalom, 5. Alán nép szomszédsága, 6. Maeotis, a monda<br />
 szerint, 7. Hun-ország a Kaukázusban (4-5. szd), 8. Szkíta-birodalom,<br />
 9. Szavard magyarok, 10. Ősiráni szóegyezés területe, 11. Sumér<br />
 szóegyezés területe, 12. Ókori Egyiptom. Szinte 100%-os pontossággal<br />
 tudjuk meghatározni a magyarság törzsfejlõdésének, és államisága<br />
 történetének nagy pontosságú eredetét. Ha ehhez a modern tudomány<br />
 adatait feldolgozhatnánk, megkapnánk a magyar ősiségnek, megbízható,<br />
 mások által is elismerhető történetét.</p>
<p>Kérdezhetik, miért nem ezt tanítják az iskolákban? Ez teljesen<br />
 érthetetlen magyar viselkedésmód. A Magna Hungáriáról alkotott tanítás<br />
 csak abból a meggondolásból lehet érthető, mintha egy láthatatlan<br />
 hatalom érdekében, maga a magyar hatalom változtatta meg valamikor az<br />
 őstörténetét. Úgy tűnik, hogy ez a törekvés szántszándékkal, a magyar<br />
 történelem meghamisításával kívánja megzavarni az összetartozás<br />
 érzését, az ősiségtudatot, hogy ezzel megossza a magyarságot, ami a<br />
 magyar államiság elvesztéséhez is elvezethet. Sajnos ez eddig nagyon<br />
 is jól sikerült, látjuk a Trianoni eseményekben. De a továbbiakban<br />
 maradjunk a címbeli kérdéskörnél.</p>
<p>Hogyan lehet értelmezni azt a történelmi vélekedést, hogy az ókorban<br />
 egy egész Egyiptomi-birodalmat alkotó (de nem csak azt!), az akkori<br />
 legmagasabb kultúrát megteremtő nép csak úgy nyomtalanul, emberestül<br />
 eltűnik a semmiségben? Hogyan magyarázható az a tény, hogy az<br />
 Egyiptomi-birodalmat már évszázadok óta kutatják régészek más<br />
 tudósokkal együtt, és nem akadnak a nemzetiségének történelmi<br />
 nyomaira? Ez akkora tudománytalanság, hogy a további következtetések<br />
 levonását az olvasóra kell bíznom.</p>
<p>Néhány magyar származású történelemtudós (nem finnugor történész), és<br />
 lelkes történelemkutató nyomán én is eljutottam, a fentiek szerint, a<br />
 magyar őstörténeti kutatásaimban időben visszafelé egészen Egyiptomig.<br />
 És itt az olvasóval el kell fogadtatnom más kutatók eredményeit, hogy<br />
 az Egyiptomi-birodalom ókori népessége hunmagyar nemzetiségű és<br />
 ómagyar nyelvű embereket jelent! Az ókori történelem nagy része az<br />
 egynyelvű (magyar) népek történetéről szól, lásd a Biblia bábeli<br />
 nyelvzavar tételét. Ezt a gondolatot a mai Hungária névnevünk<br />
 egyezőségével bizonyítom. Az angolok, a németek és a szlávok ősei, a<br />
 magyarokról alkotott népnevükben ezt mindig is tudták. Érdekes módon<br />
 pont azok felejtették el, akik belőlük származtak.</p>
<p>A magyarság származásának bizonyítását a nemzeti ereklyéink eredetével<br />
 szeretném a cikk további részében elvégezni. Kapcsolódni szeretnék a<br />
 Magyar Köztársaság Alkotmányának szövegezésében a 76. paragrafus (1),<br />
 (2) pontjaihoz, melyek a nemzeti zászló és a címer megfogalmazásáról<br />
 szólnak, mert ezek eredete a legkevésbé tisztázott történelmi kérdései<br />
 a magyarságnak. Szerintem az alkotmánynak kellene rendelkeznie a<br />
 Szent-Korona és a koronázási jelvények szerepéről is a magyar<br />
 közéletben. Ezért javasolnám kiegészíteni hatályos alkotmányunkat a<br />
 76. § (3) pontjaként a koronázási jelvényeink megnevezésével. Ebben a<br />
 tanulmányomban már a fenti kiegészítés szerint tárgyalom a nemzeti<br />
 ereklyéink témaköreit. Próbáltam a kialakulásukról tájékozódni<br />
 szakkönyvekben, de nem jutottam közelebb a témához. Egyetlen magyar<br />
 szerző sincs abban a helyzetben, hogy ismerné a magyar ereklyék biztos<br />
 eredetét. Nem volt más lehetőségem, saját kutatásokat kellett végeznem<br />
 e kérdéskörben.</p>
<p>Hogyan következhetett el az a társadalmi sötétség a magyar népre, hogy<br />
 egyszerűen senki sem tudja a magyar állami jelképek eredetének hiteles<br />
 történetét? Minden népre jellemző kell legyen, hogy a kialakulásuk<br />
 után az állami jelképeik szerves fejlődésen mennek keresztül. Minden<br />
 nép fennmaradása a saját ősiségén keresztül megvalósuló folyamat. Az a<br />
 nép, amelyik elveszti az összetartozás szimbólumait, a végítéletre,<br />
 vagyis a megsemmisülésre van kárhoztatva. Ehhez két út vezet. Vagy<br />
 nincs ősisége egy népnek, vagy szándékosan elveszik a megsemmisítésre<br />
 ítéltetett nép ősiségét. Ezzel összezavarva az együvé tartozás<br />
 érzéseit, és így idegen hatalmak kiszolgálóivá válva, lassan<br />
 beolvadnak azok nemzetiségébe.</p>
<p>Eredetileg nem volt szándékomban más szerzőktől idézni a címertannal<br />
 kapcsolatos műveikből, de egy esetben kivételt kell tennem. Egyszerűen<br />
 nem tudom felfogni, hogyan lehet olyan elképesztően lenéző módon ehhez<br />
 a szent kérdéskörhöz nyúlni, mint ahogy Bertényi Iván a Mecénás<br />
 Könyvkiadónál 1993-ban kiadott, Új magyar címertan könyvében a 70.<br />
 oldalon teszi: „Elképzelhető, hogy egyszerűsítve – az akinek nincs<br />
 címere, oroszlánt visel – elv hatására rajzolt fantáziacímerről van<br />
 szó". A kérdéses esetben II. András (1205-1235) királyunk hét<br />
 oroszlánt ábrázoló királycímeréről ír a szerző. Én csak annyi<br />
 kommentárt fűzök a megdöbbenésemhez, hogy a téma iránti magasztosság,<br />
 képes lett volna a teljeskörű tudatlanságot is ellensúlyozni. II.<br />
 András királyunk és környezete, még a legpontosabb ismertekkel<br />
 rendelkezett a magyar nép eredetét illetően. Ők még tudták, hogy a<br />
 magyarság származása abból a kultúrkörnyezetből ered, ahol az<br />
 oroszlánok őshonosan élnek, és ahol a hetes szent számmisztika szerint<br />
 szerveződött a nép állama és vallása.</p>
<p>Nagyon érdekes lenne elemezni egy történésznek, hogy miként fogadta el<br />
 az országgyűlés a mai állami jelképek használatát, ha senki sem ismeri<br />
 a pontos eredetét? Vagy ez a mai államvezetést, a többpártrendszert<br />
 már nem is érdekli? Itt egy nagyon sarkalatos nemzeti kérdésről lenne<br />
 szó, de ennek feltárása egy másik írás feladata lehet. De az is<br />
 megkérdezhető, vajon akik elfogadásra javasolták a mai jelképeinket,<br />
 azok tudták-e az eredeteiket? A több tízezer diplomás magyar történész<br />
 miért nem ismeri a magyar szimbólumok igazi eredetét? Szintén rejtély!<br />
 Hogy miért sikerült nekem rábukkanni remélhetőleg a valóságra, nem<br />
 másnak, csak annak köszönhető, hogy valószínűleg én ástam a<br />
 legmélyebbre a magyar történelem régmúltjában.</p>
<p>A mai meghatározó történészeink közül néhányan odáig merészkedtek,<br />
 hogy megkérdőjelezik a ránk maradt magyar ősgesztáink hitelességét.<br />
 Pedig ezekben a leírásokban a színtiszta igazság került leírásra.<br />
 Semmi mást nem kellett volna tenni egy nemzeti elkötelezett tudósnak,<br />
 csak a fellelhető ősgesztáink összedolgozását elvégezni egy új magyar<br />
 őstörténetben. Ugyanis a teljes igazság nem egyenként, hanem az összes<br />
 ősgesztában van leírva, néhány ellentmondás feloldásával. Egy irodalmi<br />
 leírás sohasem tartalmazhatja a teljes igazságot, erre a szubjektív<br />
 elemek sem adnak lehetőséget. Csak említem, hogy talán a Kézai krónika<br />
 megy legmesszebbre vissza a magyar őstörténetben, az Evilát földjéig<br />
 (Vörös-tenger észak-keleti szarva). De a leírásokban említést tesznek<br />
 a forró égövi emlékekről, mint Dankáliáról, Etiópiáról, Núbiáról,<br />
 Egyiptomról is. Miért nem tud a magyar közvélemény ezekről a<br />
 dolgokról? Pedig én is ezekből a gondolatokból indultam ki kutatásaim<br />
 során.</p>
<p>A történeti leírások törvényszerűségei alapján fel kellett tételeznem,<br />
 hogy a magyarság állami szimbólumai nem az utóbbi ezer év terméke, de<br />
 még csak nem is honfoglalás korabeli. Hogyan tételezheti fel a<br />
 finnugor történészet, hogy csak úgy összeáll hét törzs, és elfoglalnak<br />
 egy nagy országot, a Kárpát-medencét területileg és a lakossággal<br />
 együtt? De ha még el is foglalhatják, hogyan tarthatják meg államilag<br />
 egységesen hosszú időszakra? Egy ilyen feladatot csak már előzőleg<br />
 hosszú évezredekig egységesült, egygondolkodású néppel lehet<br />
 elvégezni. Minden logikai jel szerint, a magyarság már a honfoglalás<br />
 előtt évezredekig együtt élő, egységesült társadalmat feltételez, a<br />
 sikeres új államisága megalkotásához.</p>
<p>De hol lehet azaz őshaza, amelyikben a fejlett társadalmi tudatunk<br />
 kialakult? A finnugor történészek semmivel sem bizonyítható Magna<br />
 Hungária őshazaképe, a fentiek szerint elvetendő álláspont. Ezzel<br />
 kapcsolatban pont arról írnak, hogy pogány és barbár nép voltunk.<br />
 Persze lehettek az Ural környékére vándorolt peremlakó (permi) magyar<br />
 ajkú néprészek arrafelé, de nekünk a nép törzsét, vagyis a nép<br />
 központi magját kell megtalálnunk. A fenti tizenkét pont szerinti<br />
 magyar tartózkodási helyek ismertetésétől ebben a tanulmányban<br />
 eltekintek. A magyar nép szerves fejlődésében csak a tizenkettedik,<br />
 tehát az ókori egyiptomi jelenlétünkkel foglalkoznom, a nemzeti<br />
 jelképeink kialakulásának ismertetésében.</p>
<p>A megnevezett alkotmánytervezethez igazodva, a nemzeti szimbólumaink<br />
 közül a kérdéses eredetűeket – a reális hipotézisem szerint – az<br />
 alábbi csoportosításban tárgyalom:</p>
<p>1. 76.§ (1) pontja: Magyarország zászlaja.</p>
<p>2. 76.§ (2) pontja: Magyarország címere, a Szent Koronával.</p>
<p>3. 76.§ (3) pontja: Koronázási jelvények.</p>
<p>1. Magyarország zászlaja.</p>
<p>Nemzeti jelképeink eredetének megértéséhez csak a háromszínű<br />
 piros-fehér-zöld trikolór kialakulásának a történelmi folyamatán<br />
 keresztül vezet az út. A magyarság történelmi kialakulásának a<br />
 fentiekben vázlatpontszerűen leírt útjából, most az emberileg<br />
 belátható út végéről induljunk visszafelé a mába. Kezdjük a nemzeti<br />
 színeink eredetének kialakulásával munkánkat. Feltételezem, hogy önök<br />
 méltányolták azt a kérésemet, hogy fogadják el az ókori Egyiptom<br />
 nyelvének az ómagyart, minden további bizonyítás nélkül. Vannak<br />
 kutatók, akik ezt a munkát már eklatánsan elvégezték Ezért a<br />
 továbbiakban csak az egyiptomi államalakulat kialakulásával, kell<br />
 foglalkoznom. Az özönvíz Biblia általi megemlékezését is követően a<br />
 Nílus folyam északi részére, a Vörös-tenger Puntia területéről, a<br />
 később hunoknak nevezett népesség vándorolt. Megalakult az<br />
 alsó-egyiptomi Bothon és Esthon Nílus menti ország a hunok népéből.<br />
 Nemzeti kialakulásuk kezdete mintegy nyolcezer évvel ezelőttre tehető.<br />
 A honi-hunok fővárosa Menfer (Menfisz), nemzeti színük a vörös. A<br />
 nemzeti színüknek kettős eredete van. Első megközelítésben a Puntia<br />
 körüli vörös sivatagról eredezik. De szerintem a második megközelítés<br />
 is fontos, ugyanis a vörös a harcos, a nép magját körülvevő védő<br />
 nemzetrészek szimbólumát is jelenti.</p>
<p>A Nílus Asszuán (Asszonyhon) környékére az elsivatagosodó Etióp<br />
 magasföld körzetéből a mag népe telepedett meg, és alakította ki a<br />
 felső-egyiptomi Magúr vagy inkább a Hétúr államalakulatot Tebu (Théba)<br />
 fővárossal. Ez az államalakulat képződése is mintegy nyolcezer évvel<br />
 ezelőttre tehető. Ennek az államalakulatnak a nemzeti színe a fehér<br />
 (fehér magyarok). A szín jelkép eredete legvalószínűbb értelme a<br />
 tisztaság, mármint a nemzettség magtörzse, központi eleme értelemben.<br />
 A mag népére jellemző volt az anyaság tisztelete, egy területét<br />
 nevezték Asszonyhonnak (Asszuán) is. Az egyiptomi vallásban a nőiség<br />
 színe az ezüst (fehér) volt, és a hold szimbólumával jelezték. Ebből a<br />
 vallási körből ered a Nagy Boldogasszony kifejezésünk. Vajon<br />
 véletlen-e, hogy Szent István királyunk a magyarok boldogasszonyának,<br />
 Szent (Szűz) Máriának [Ős-Ma (anya)] ajánlotta fel a megüresedett<br />
 magyar trónt? A termékenységi vallások eredete is ide kapcsolódó<br />
 fogalmak.</p>
<p>A hunmagyarság két legjelentősebb törzsének kialakulásáról a<br />
 legrövidebben írtam. Már itt kell megemlítenem, hogy a Nílus délebbi,<br />
 Núbia és Etiópia tájékán egy újabb törzs, mégpedig a fekete-magyarok,<br />
 eredeti nevükön a Kus nép szerveződött államalakulatba. Az ő<br />
 népnevükben a kusok mellett, a fekete és mezős névalakok is<br />
 előfordulnak. A mezősből akár következtethetünk a nemzeti színükre,<br />
 ami a zöld is lehetett. Azt hogy milyen nyelven beszéltek, az írásos<br />
 és uralkodói névképzésben a magyar jelleg dominál.</p>
<p>Egyiptom ókori történelméből tudjuk, hogy a Nílus mentén kialakuló<br />
 államalakulatok – a rend tekintetében – sokszor egymás ellen is<br />
 felléptek. Elsőként a hunok, majd válaszként a magyarok hajtottak<br />
 végre egymás elleni háborúkat. Az időszámítás előtt 3400-3200 körül<br />
 lezajlott utolsó ilyen akciót követően, a Dél-Egyiptomi király Ménes<br />
 (Mén-ős) legyőzte az Észak-Egyiptomi Osiris (Hun-ősúr) királyát. A<br />
 trónviszályt – a Tudó nevű főpap közvetítésével – egy<br />
 nemzetegységesülés követte. A politikai magállapodás szerint létrejött<br />
 a kettős királyság intézménye. Vagyis a mindenkori fáraó mindkét<br />
 országrész ura lett, és a közös állami jelképeket is egységesen<br />
 kezelték. Tehát létrejött a piros-fehér egyiptomi nemzeti<br />
 színkombináció. Ez a színkombináció még ma is, a két felső színt<br />
 alkotja Egyiptom lobogójában.</p>
<p>Többszöri súrlódások következtében i. e. 1990 tájékán a 12. dinasztia<br />
 fáraói meghódítják a Kusföldet is. Ezt úgy kell érteni, hogy egy újabb<br />
 államszövetségben a Kusföldet harmadikként, a kettős Egyiptom<br />
 államalakulatába tagosítják. Ezzel kialakult az egységes, szinte az<br />
 egész Nílus menti területeknek egy nemzetként történő működtetése,<br />
 vagyis az első teljeskörű Magyar-Egyesült-Államok szervezete. Volt<br />
 időszak, amikor a fekete kusok adták Egyiptom fáraóit.</p>
<p>Kérdezheti az olvasó, mi köze van ezeknek az eseményeknek a magyar<br />
 nemzeti trikolórhoz? Szerintem nagyon is sok. Megértéséhez a<br />
 történelemben ugorjunk most mintegy 4 ezer évet. Máris a magyar<br />
 honfoglalás 895. évének eseményeinél vagyunk. Milyen színű zászlók<br />
 alatt vonultak be Árpád hadai az országba? Egyes leírások szerint a<br />
 vörös szín alatt, más leírások szerint pedig az Árpád-sávos<br />
 piros-fehér csíkozottságú zászlók alatt. Mindkét színjelkép, mint már<br />
 tudjuk Egyiptomi eredetre mutat. A vörös harcos népességet, a hun<br />
 népelemet, a vörös szín jelképezi. A piros-fehér sávozottság az<br />
 egységesült hunmagyarokat jelképezi. De vajon ezt bizonyítani is<br />
 lehet?</p>
<p>Az Árpád honfoglalás kori eseményeknél ne felejtsük el azt a tényt,<br />
 hogy erre az időszakra Egyiptomból a magyar ajkú népelem már ezer éve<br />
 kiszorult. A helyünket perzsák, görögök, rómaiak, arabok és végül a<br />
 törökök foglalták el. A magyar elem csak nyomokban, a kopt kultúrában<br />
 fedezhető még fel. Az Egyiptomi őshazából kiszorult magyar árja<br />
 (kiáradó) népesség Kis-Ázsián és a Kaukázuson keresztül mintegy ezer<br />
 év alatt jutott el sorban utolsó állomásához, a Kárpát-medencei<br />
 végleges államalapításához. A téma szerint ezzel a kérdéskörrel is<br />
 csak a nemzeti színek mértékéig foglalkozom. Még annyit írok róla,<br />
 hogy a honfoglalás kori Kárpát-medence őslakosságát úgy kell<br />
 elképzelni, mint az Egyiptomból és a Kaukázus környékéről már<br />
 előzőleg, évezredek alatt kiáradó népelemek királyságainak országát.<br />
 Sok kiskirály, széteső hatalmi szerepkörrel.</p>
<p>Nemzeti színeink eredetének megértéséhez, Álmos és Árpád vezérek<br />
 dinasztiája történelmi titkainak leírásával juthatunk a legközelebb.<br />
 Az Árpád családi névtörténetéről röviden:</p>
<p>1. Ügek (Ügyek) fejedelem – nagyapja Árpádnak – dunai magyar honból<br />
 származó királyfi.</p>
<p>2. Emese – nagyanyja, Ügek felesége – Kaukázus menti Hun királylány.</p>
<p>3. Álmos – Árpád apja – nevének ómagyar jelentése: Élő-Más, vagyis a<br />
 Rá napisten élő mása (élő isten), helyettes hun király, egyiptomi<br />
 eredetű szakrális uralkodói (fáraó) név származék, és nem az álom<br />
 fogalom változata. Királyi feladata a kárpát-medencei honegyesítési<br />
 folyamat politikai végrehajtása.</p>
<p>4. Árpád – Álmos fia – sötétes arcú katonai vezér. A nevének ómagyar<br />
 jelentése: Ár = úr + (a)pa + d = dóm, szent hely. Értelme: Úr- apád,<br />
 vagyis a Föld-szent-ura (Ptah), szintén szakrális egyiptomi eredetű<br />
 uralkodói név, és nem árpácska képzésű fogalom. Hacsak annyiban nem,<br />
 hogy az árpa növény is az Árpád őskirályról kapta a nevét. A<br />
 Nílus-delta első hun uralkodójának neve tehát Árpád volt, mintegy 5-8<br />
 ezer évvel ezelőtt. A hun nép az ősapjának istenségét tisztelte benne.<br />
 A honfoglaló Árpád vezérnek királyfiként feladata volt a<br />
 kárpát-medencei honegyesítés katonai feladatainak a végrehajtása.</p>
<p>A rövid ismertetésből világosan kitűnik, hogy a magyar honfoglalási<br />
 folyamat, nem egy pillanatnyi katonai vereséghez kapcsolódó,<br />
 pánikszerű menekülési stratégia eredménye. A honegyesítés<br />
 levezetéséhez dinasztiák közötti évtizedek alatt lejátszódó politikai<br />
 folyamatok adták a motivációt. És az sem kizárható tény, hogy magát az<br />
 eseményt a kárpát-medencei uralkodó körök kezdeményezéseként<br />
 értékeljük. Az egyre erősödő nemzetközi nyomás (német-római)<br />
 elhárítása érdekében nősült be Ügek a hun királyi családba, hogy egy<br />
 kedvező katonai helyzetben végrehajtásra kerülhessen a nevezetes<br />
 történelmi esemény. És a kedvező politikai helyzet 895-ben létrejött,<br />
 megvalósult az egységes kárpát-medencei magyar állam.</p>
<p>De még adós vagyok a nemzeti zászlónk történetéből az eredet pontos<br />
 meghatározásával. A figyelmes olvasó már a felvezetésből megérthette,<br />
 hogy a magyar államiság eredete sokkal, de sokkal régebbi ezer évnél.<br />
 Vajon miért kapott egyiptomi szakrális királyi elnevezéseket az Árpád<br />
 dinasztiája? Egy ilyen mozzanat soha sem lehet véletlen. Árpád és<br />
 családtagjai azért kaptak Egyiptomi királyi elnevezéseket, mert az<br />
 ősiségüket, szakrális eredetüket ők egészen a hunok ősapjáig, a<br />
 hunföld ősuráig, több mint ötezer évre vezették vissza. Egy ilyen<br />
 névválasztás sohasem épülhet hazugságra. Legfeljebb egy kicsit<br />
 színesebbé tehető a valóságban, de hogy holtbiztosan valóságos alapja<br />
 van a folyamatnak, az megkérdőjelezhetetlen. Ebből a történelmi<br />
 megfontolásból már nem nehéz meghatározni, a magyar nemzeti lobogó<br />
 színkialakulását.</p>
<p>A nemzeti trikolórban a felső szín a vörös, másképpen a piros szín. A<br />
 hun népelem nemzeti eleme is a piros (vörös). A honfoglaló Árpád azért<br />
 választhatta zászlajának a vörös színt, mert ő önmagát hun<br />
 származásúnak tartotta. De azért használhatta a piros-fehér ún.<br />
 Árpádsávos lobogót is, mert az ötezer éves újbóli testvéresülés<br />
 következtében a nép a hunmagyar népnevet vette fel, vagyis a piros és<br />
 fehér színek együtt jelentik a hunmagyar népet. Tehát, a nemzeti<br />
 zászlónk két színének az eredete teljesen bizonyíthatóan, az ókori<br />
 Egyiptomi-birodalom színei. Jelképezi a két néptörzs újra<br />
 egységesülését. Meg kell jegyeznem, hogy a Kárpát-medencei magyarság<br />
 is mindkét népelemet megszemélyesíti. Hogy mégis a magyar népnév lett<br />
 a saját elnevezésünkben a domináns, ez az akkori politikai és katonai<br />
 erőviszonyok szerint alakult. Lehet, hogy a honfoglalást megelőző<br />
 rejtélyes, alig ismert Kievi-csata döntötte el a kérdést, de ez a<br />
 megkezdett folyamatot nem hátráltatta.</p>
<p>A harmadik szín, a zöld eredete kissé homályosabb. A magyar<br />
 szóláshagyományból közismert az a mondat, hogy „piros fehér zöld, ez a<br />
 magyar föld". A föld a meleg égövi Afrikában, mindig zöld színű a<br />
 rajta levő növényektől. Kivéve a sivatagi tájakat. Tehát az ősi magyar<br />
 földre már a rímelés miatt is illik a zöld szín. De én még két másik<br />
 alternatívát is elképzelhetőnek tartok. A Kusföld lakóit a főleg<br />
 legeltető gazdálkodásuk miatt, mezősnek is hívták. Kusföld<br />
 beillesztése a birodalomba előidézhette a harmadik néptörzs nemzeti<br />
 ereklyéinek a használatát is. A Kus szobrok kígyóval és a napkarika<br />
 ábrázolása mellett, felvethette a zöld mező szimbólumának a felvételét<br />
 is. De erre nincsenek bizonyítékaim. A másik alternatíva szerint az<br />
 Egyiptomiak a Vörös-tengert is a nagy zöldnek hívták. Ennek<br />
 bizonyítására tudományos adatok is léteznek. Tehát jelképezheti a zöld<br />
 szín a származási területünket szimbolizáló, egykor nagy zöldnek<br />
 nevezett mai Vörös-tenger környékét.</p>
<p>Az ókorból elsősorban a csatajelenetek zászlói maradtak fent az<br />
 utókorra. Ezek többnyire a népelemek felségjeleit takarják. De a<br />
 nemzeti színek mást is mutathatnának úgy, mint a magyaroknál, az egész<br />
 nemzet színjelképeként a piros-fehér-zöldet. Magyarországon a Képes<br />
 Krónika ábrázolásában már a 11. és a 12. században biztosan megjelenik<br />
 a zöld szín, elsőre a hármashalom zöld színezésében. Az akkori krónika<br />
 készítő biztosan nem az ujjából szopta a színezés mikéntjét, ezért<br />
 megállapítható, hogy a zöld szín is a szakrális régmúltba vezet el<br />
 minket.</p>
<p>Nem tudom megállni, hogy ne írjak a csodálatom legfelsőbb fokán a<br />
 magyarság géniuszáról, a csodálatos elsődleges ókori világkultúrát<br />
 megalkotó népről még egy gondolatsort a nemzeti zászlónk kapcsán. Már<br />
 tettem említést arról, hogy a nép központi ún. mag-törzsében, a fehér<br />
 magyarok vallásában a legcsodálatosabb emberi megnyilvánulásként, a<br />
 legnagyobb tiszteletben az anyaságot éltették. Ennek kifejezési<br />
 jelképe a fehér szín, mint a tisztaság csodálatának a<br />
 visszatükröződése. Ha úgy tetszik a figyelmükbe ajánlom, hogy a népünk<br />
 anyasági tisztelete a nemzeti trikolórba szakrálisan is bele van<br />
 kódolva. Mit gondolnak, miért a fehér szín a nemzeti zászlónk középső<br />
 sávja? Az ősiségből érthető meg, hogy a nép fennmaradását a legnagyobb<br />
 mértékben az anyaság védelme biztosítja. A középső fehér sáv szinte<br />
 körkörösen védve került elhelyezésre a nemzeti trikolórban. Felülről a<br />
 harcos piros törzsek, alulról pedig támogatja a nép földje a zöld,<br />
 vagyis a jól megválasztott élőhely, mint a hon ami országot is jelent.<br />
 Talán az egész világon sincs még egy nép, amelyik az országzászlajába<br />
 is belekódolta a tudását, ami egyenesen a természet törvényeit<br />
 személyesíti meg. Kérem, gondolják végig!</p>
<p>A nemzeti zászlónk eredetének leírását ezzel befejezettnek tekintem.<br />
 Egyben kijelentem, hogy a Magyar Nemzeti Zászló keletkezésének eredete<br />
 mintegy ötezer évre visszavezethető, az Egyiptomi-birodalom<br />
 kialakulásának az idejére. Ha valaki a fejtegetéseim nyomán még mindig<br />
 kételkedik az általam leírtakban, azt ajánlom, hogy nézze át a<br />
 világunk jelenlegi országzászlóinak színösszeállítását. A nemzetek<br />
 zászlóinak színképe szinte pontosan lefedi az ókorból az országokat<br />
 megalkotó nemzetségeket. Ha a mediterrán és európai területeket<br />
 nézzük, behatárolható, ahol magyar származású néprészek tartósan<br />
 megfordultak. A piros, a fehér, a piros-fehér, és a piros-fehér-zöld<br />
 összetevőjű Földközi-tenger környéki országzászlókat megjelenítő népek<br />
 között lehet keresni a magyar nép leszakadt rokonnépeit. Ha ezt így<br />
 figyelembe vennénk, nagyon sok rokonnépre találhatnánk rá ebben a<br />
 természeti tájegységben.</p>
<p>2. Magyarország címere.</p>
<p>Nagyon nehezen tudom megemészteni azt a tényt, hogy a hazában nincs<br />
 egyetlen történészünk sem, akinek az utóbbi legintenzívebb 300 éves<br />
 történelemhamisítási gyakorlat következtében, a nemzeti (kis) címerünk<br />
 eredetéről érdemleges mondanivalója lenne. Több forrásomat nem<br />
 történész írta. A nem tudás eredménye lehet, hogy nem a leírók hibája,<br />
 mert a történészi források cenzúrázott jellegűek. Az eredetekről<br />
 átadott tudásanyagból megállapítható, hogy a megszólaltatott tudósok<br />
 Szent István koráig képesek visszamerülni a múltba, de minden<br />
 határozottság nélkül. A következtetésem egyértelmű. Tehát, egyetlen<br />
 magyar történésznek sincs semmiféle eredeti forrása, a nemzeti<br />
 jelképeink valódi eredetéről. Ezen okból nem vállalják a további<br />
 kockázatot. Ez pedig nagyon nagy baj. Akkor a mai történészeink most<br />
 miként szolgálják a magyar nemzet megmaradását? Erre a kérdésre a<br />
 válaszom: sehogy! Így nem lehet a magyar nemzetet a jövőnek<br />
 megtartani. A harmadik évezred elején a biztos ősiséggel nem<br />
 rendelkező népekre a teljes feloldódás vár a nagy nemzetközi<br />
 (globalista) közösségekben. Ha nincs biztos ősiség, elveszik az állam<br />
 is. De ez már nem az én bajom lesz.</p>
<p>Érdekes módon, konkrét bizonyítékok nélkül mégis megfejthető az<br />
 ősiségünk eredete. És kijelenthetem – egy közel emberöltőnyi<br />
 történelmi magánkutatásaimnak köszönhetően – a kevés tudományos adat<br />
 ellenére mégis megfejtettem az elsődleges ókori Indomediterrán<br />
 világkultúra rejtvénykulcsát. Természetesen, más kutatók eredményein<br />
 keresztül. Ez a rejtvénykulcs csak akkor nyithatja ki az ősiségünk<br />
 titkos ajtaját, ha maga a nép is akarja. Sajnos meg kell értenem, hogy<br />
 az Európai Unió aljáig leszegényített magyar közvéleménynek ezer más<br />
 baja van, mint a magyarság valódi származásával foglalkozni. Pedig<br />
 mindenkinek tudnia kellene, hogy a nemzet felzárkózásának Európához<br />
 elsősorban az ősi történelmünk ismeretén keresztül vezet az út. Ennek<br />
 érdekében kínálom fel a nemzet számára az összetartozásunk ereklyéinek<br />
 származástanában a valódi tudományos igényű feldolgozás folytatását.</p>
<p>A Magyar Köztársaság 1989-ben az ún. régi „kis magyar címert"<br />
 választotta nemzeti címerének. A négy alkotórészének a címertana<br />
 tisztán, vonzóan egyszerű. A címer alakjára jellemző a hegyes talpú<br />
 hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott.<br />
 Második mezeje vörös alapon a zöld hármashalmot, és rajta az<br />
 aranykoronás foglalatban álló kettős keresztet tartalmazza. A pajzson<br />
 a magyar szent korona nyugszik. Nézzük sorban a négy motívum<br />
 kérdéskörét.</p>
<p>2/a. A pajzs első mezeje.</p>
<p>A kiscímer első szimbolikája megjelenik a középkori közepes és nagy<br />
 államcímerünkben is. Mindháromban megtalálható a pirossal és ezüsttel<br />
 hétszer vágott négy ezüst (fehér) sáv. Elsőként tehát az Árpádsávok<br />
 kérdéskörét kell megértenünk. A rendelkezésemre álló források leírják,<br />
 hogy a négy sáv nem a négy folyónk, a Duna, a Tisza, a Dráva, és a<br />
 Száva motívumát hordozza magában, hozzátéve, hogy a vágások az Árpádok<br />
 családi színeit, családi jeleit szimbolizálják. Ez azért is igaz<br />
 lehet, mert ők nem a Kárpát-medence szülöttei, és a bevonulásuk előtt<br />
 már használták e jeleket. Már csak az a kérdés, akkor milyek korból<br />
 eredeznek? A magyar nemzeti trikolórnál ismertetett szakrális<br />
 leírásból már tudnunk kell, hogy az Árpád családi hagyománya az<br />
 Egyiptomi-birodalom Hun törzsének ősapjáig – mely az első Árpád<br />
 államalapítót isteníti meg – vezetik vissza a származásukat, több mint<br />
 ötezer évvel ezelőttre. Az egyiptomi ősi napvallásban (tűzimádás), a<br />
 természeti tanításaikban a négy alapelem jelzésére ősidők óta<br />
 használták az oroszlán oldalára felrajzolt négy sáv jelképét, sokszor<br />
 a vállán egy csillaggal. Hogy miért az oroszlánok oldalára rajzolták?<br />
 Ebben a tanulmányban csak annyiban kívánom részletezni, hogy szakrális<br />
 összefüggés van az oroszlán ókori neve a magura, és a magyar név<br />
 eredete között. A nevek etimológiája teljesen azonos.</p>
<p>Minden részlet nélkül ezen a példán szeretném szemléltetni a<br />
 történelmi magánkutatásaim közben elért eredményeimet. A kezembe<br />
 került történelmi kiadványokból kigyűjtöttem minden olyan ókori nevet<br />
 és szavakat, amelyek magyar jelentésű fogalmakat takartak. Megalkottam<br />
 egy több mint ötszáz szavas ókori magyar szótárat. A folyamat közben<br />
 elég nagy gyakorlatra tettem szert régi magyar szavak elolvasására és<br />
 a megértésére. Eszerint a magura szó háromtagú ősi szóösszetétel: mag<br />
 = mag népe (magyar) + ur = úr + ra = Rá a napisten megnevezése. Egy<br />
 nagyon gyakori ősi írástechnikáról is kell szólnom. A mássalhangzós<br />
 írásmódokban, mint a rovásírásban is a szavakban, ahol két azonos vagy<br />
 hasonló írásjegyű mássalhangzó került egymás mellé, mint esetünkben az<br />
 ur-ra szótagoknál, a két mássalhangzót egyberótták. Akik kevésbé<br />
 ismerték az írás nyelvét, úgy vették át a szavakat, ahogy írva voltak,<br />
 esetünkben az ura kifejezés szerint. Az eredeti nyelven még az ur-ra<br />
 másként a rá-úr értelmet jelentette. Összeolvasva vegyes hangrendben:<br />
 magura = napisten-mag(yar)-úr(a) kifejezését adja, átvitt értelemben a<br />
 nép királya jelentéssel. Az ősi mag-királyok önmagukat a hímoroszlán<br />
 hatalmához és erejéhez hasonlították. Az „oroszlán az állatok királya"<br />
 mese-mondása, az emberiség őskorában keletkezett, és csodálatos<br />
 tisztasággal maradt fenn a napjainkra. A magyar szóban a mag + y =<br />
 jaó, jó szavunk hasonulása + ar (úr) +ra (napisten) szótagok<br />
 összeolvasva adják a Rá-napisten-jó-népe kifejezést. Az i, és y betűk<br />
 kiejtésében a j mássalhangzónk hangalakja is felismerhető, mint a<br />
 Jón-tenger (Mare-iónium) kiejtésében. A „gy" kettősbetűnk az y lágyító<br />
 hatásával keletkezett. Teljesen egyértelmű a fogalmak keletkezésének<br />
 azonossága.</p>
<p>Visszatérve témánkhoz, már más kutatók bizonyították, hogy az<br />
 Árpádsávok szimbolikája megegyezik a napvallásban a természet négy<br />
 alapelemének a vallási ábrázolásával. Ez a négy alapelem a víz, a<br />
 levegő, a föld és a tűz. Máig hatóan tökéletesen megfelelnek a földi<br />
 bioszféra életfeltételeinek. Az ábrázolási módjuk megjelenik az<br />
 egyiptomi fáraó jelképeken, de magyar vonatkozásban például az<br />
 esztergomi várkápolna falán is, a kereszténység előtti időből. A<br />
 középkori címeralkotóink bizonyíthatóan ismerték az ősi motívumok<br />
 eredetét, és használták is a címerek kialakításában.</p>
<p>A mai magyar kiscímerre jellemző, hogy a négy jelképének a címertana<br />
 az eredeti motivációkból, az egyszerűsítés okán, már nem tartalmazza<br />
 az őstörténetünk minden mozzanatát. Az első mezejének hétszer vágott<br />
 vörös és ezüst sávjai, a négy elem és a hetes számmisztikán kívül, már<br />
 mentesek miden más szimbólumtól, az említett hét oroszlántól is.</p>
<p>Az első részben leírtam az Egyiptomi-birodalom hunmagyar népének az<br />
 egységesülését. A mintegy ötezer éve kialakult egységes nép nemzeti<br />
 színkombinációja a vörös (piros) és a fehér. A fehér színről tudjuk,<br />
 hogy azt ezüstszínnel is jelölték, ami az anyaság tiszteletét<br />
 jelképezte. Másként, a fáraó (napisten mása) uralkodóként az arany<br />
 karika (glória) mellett, a királynő a holdistennő (ezüst) képében<br />
 jelent meg a motívumokban.</p>
<p>A pontosabb megértés a vágások számában van elrejtve. A hétszeres<br />
 színváltás, az ősi magyar társadalmi szervezet hetes számmisztikájából<br />
 eredezik. Az egyiptomi Hétország, mint a Théba körüli magyar törzs<br />
 állami szervezete, a hetes szám szerint épült fel. Ugye mindenki<br />
 tudja, hogy az időszámításunkban az egy hét, mint a hét napjai,<br />
 szintén ebből a kultúrvilágból került megalkotásra a mai napjainkig<br />
 hatóan. Ez a kisugárzás képződött le a Kis-Ázsia Hettita királysága<br />
 kialakulásában is még az ókorban. De a hétfejű sárkány, a magyar<br />
 népmesék szereplőjének az eredete is, ide vezethető vissza. A hetes<br />
 számmisztika köszön vissza a Biblia teremtés mítoszából is. Szerintem<br />
 minden olvasó tud a honfoglalás mondájában a hét vezér<br />
 vérszerződéséről, mely vallási motívuma szintén a Hétországig, 5-8<br />
 ezer évre mutatja a magyar címer fejlődésének az útját.</p>
<p>A kiscímer első mezejének hétszer vágott jelképéről összefoglalóan<br />
 elmondhatom, hogy eredete ötezer évnél régebbre vezethető vissza.<br />
 Egészen az őskor végéig, az írásbeliség kezdetéig. Az írásbeliség<br />
 kezdeteit úgy kell értenünk, hogy sokszor az első írás a nemzettségek<br />
 jelrendszereiben, jelképeiben került megalkotásra. A közös jelképek<br />
 megőrzése a fejlődő törzsek legfontosabb életfenntartó folyamataivá<br />
 váltak. A népekké szétváló emberiség, amíg tehette, őrizte, védte<br />
 nemzeti szimbólumait. A magyar népek is ezt a magatartást követték,<br />
 amíg tehették. Ápolták az ősiségüket, ha másként nem a mondáikban. A<br />
 középkori nagycsaládok fennállásáig a nagyszülők mesélték az unokáknak<br />
 szájról szájra. A modern újvilágunkban már a nagycsaládok is<br />
 szétestek, megszűnt a hagyományterjesztés ősalapja. Az iskolákban<br />
 pedig a tanterv szerint csak az tanítható, amit a mindenkori hatalom<br />
 megenged. Talán e néhány ok is közrejátszik az ősi hagyományaink<br />
 homályba sűlyesztésében.</p>
<p>Meg kell próbálni újra feléleszteni hiteles ősiségünket, hogy a<br />
 nemzetünk is fennmaradhasson. Ennek érdekében a történelemtudomány<br />
 eredményeinek felhasználásával vissza kell mennünk az úton a<br />
 régmúltba, ameddig csak lehet. Úgy, ahogy Árpád honfoglaló vezérünk és<br />
 környezete tette ezeregyszáz éve. Ők elsősorban az Egyiptomi-birodalom<br />
 első uralkodójáig, az Árpád család ősapjáig, és a magyar<br />
 államszervezet hetes számmisztikájának az eredetéig nyúltak vissza,<br />
 mert még hitelesen tudták az ősiségüket.</p>
<p>Azt nem lehet vitatni, hogy nemzeti címereink az ötezer év alatt<br />
 szerves fejlődésen mentek keresztül. Ennek során a középkorban is több<br />
 címerváltozat alakult ki. De ez nem azt jelenti, hogy a címer<br />
 alapmotívumai is a középkorból eredeznek. A magyar címeralakulatok<br />
 minden esetben a szakrális régmúltból merítettek, de a mindenkori<br />
 királyaink származástudata szerint. A lényeg az, hogy először a mező<br />
 hétszer vágott szimbolikája a Théba fővárosú Hétország magyar, és a<br />
 Menfisz fővárosú Bot és Esthon hun népének az egységesülését képezi<br />
 le, a vallás hetes misztériuma szerint. Másodszor a természeti tudás<br />
 négy alapelemének a vallási tanítását kódolja felénk. Az összefoglalás<br />
 érdekében ismétlem: a Hungária népnevünk eredetét, és a négy őselem<br />
 mondanivalóját tartalmazza a címerünk első mezeje.</p>
<p>2/b. A zöld hármashalom.</p>
<p>A magyar kiscímer második motívuma a vörös alapon a zöld hármashalom<br />
 jelképe. Eredetéről a legnagyobb tanácstalanság jellemzi<br />
 történelemtudományunkat. A 18. századi magyar címertan már a<br />
 Tátra,-Fátra,-Mátra szimbólumának tartja. Másik helyen leírják, hogy a<br />
 portugál Macedo (mintha magyar származású névvel állnánk szemben)<br />
 1687-ben ír elsőként róluk, mint a három legnagyobb hegy szimbóluma,<br />
 de nem nevezi meg őket. Azt sem veszi figyelembe a magyar történészet,<br />
 hogy a Képes Krónika a 11. században már le is rajzolja, mégpedig zöld<br />
 színezéssel. Akkor mégis ki ír róla elsőként?</p>
<p>Ha tovább megyünk vissza a történelmi évezredekben, az Egyiptomi<br />
 hieroglifás írásokban már legalább ötezer éve megjelenik a hármashalom<br />
 hieroglifai jele a ránk maradt szövegekben. Ez a jel nagyon egyszerű,<br />
 egy rövid vízszintes hasáb felső oldalát három hullámjelben rajzolták,<br />
 és minden esetben ország vagy terület leírása kapcsán használták.<br />
 Gondoljunk csak vissza az előző fejezet négy sáv jelképére. Ha a négy<br />
 függőleges vonallal is jelzett négy elem ábrájának tetejét összekötjük<br />
 egy hullámvonallal, azonnal a hármashalom ábráját kapjuk eredményül.<br />
 Talán véletlen motívum összecsengéssel állunk szemben, a négy sáv és a<br />
 hármashalom keletkezésében? Nem, minden esetben a magyar jelképek<br />
 egységes szerves fejlődésének vagyunk tanúi.</p>
<p>Felmerülő kérdés, miért jelölték az egyiptomi hieroglifaírásokban a<br />
 különböző országnevekben a területet a hármashalommal? Ennek a<br />
 gyakorlata is könnyen érthető. Már az őskorban az embercsoportok a<br />
 saját felségterületeiket jól megismerhető, de fontosabb, hogy jól<br />
 védhető területekben jelöljék meg. E törekvések céljaira a folyókkal<br />
 és hegyekkel (kővel) elhatárolt területek feleltek meg a legjobban. A<br />
 mai kő szavunk eredete az őskorba nyúlik vissza, gondoljunk a határkő<br />
 napjainkig fennmaradt kifejezésre. A kő fogalma a tájszólások szerint<br />
 ka, kó, kő és kű változatokban szerepel. Példaként a magyar Öskü<br />
 (Ős-kő), az izraeli Jerikó (Jó-úri-kő), az egyiptomi Horka (Hor-ka) a<br />
 szent sólyomisten országa és a Marokkó (Maúri-kő) fogalmakat említem.<br />
 A hegyekkel körülzárt élőhelyek szimbólumává váló kő (hegy) hármas<br />
 jelölésében a „három a magyar igazság" motívuma fedezhető fel. Ezen a<br />
 helyen a szentháromság magyar eredetére is utalnom kell. Az őseink a<br />
 vallásukban a hármas motívumként a teremtő,-megtartó,-pusztító<br />
 természeti erőket tisztelték a szentháromságban. De ugyanazt a<br />
 szerencsésnek vélt hármas tagozódást takarja az ókori Nílus menti<br />
 három magyar néptörzs egységesülési folyamata, amely az Egyiptomi<br />
 Birodalom fénykorát jellemezte, az időszámítás előtti második<br />
 évezredben.</p>
<p>Tehát, a magyar címerben megjelenő hármashalom eredete is az őskorba<br />
 vezet minket. A jelképekben, mint a hieroglifákban az országnevek<br />
 leírásában a magyar szerencseszám motívumaiként a hármashalom<br />
 jelképével fejezték ki az országokat, a nevek megjelölése mellett. Az<br />
 sem véletlen, hogy a hármashalom a magyar címerekben a zöld színnel<br />
 került ábrázolásra már a Képes Krónikában is, legalább három esetben.<br />
 Mit gondolnak, az egyiptomi Gizai-fennsík három nagy piramisa, vajon<br />
 nem az ősi őshaza meghatározó hegyeinek (Etióp magasföld) leképezése,<br />
 és a hármashalom jelképének gyakorlati megvalósítása? Ha jól<br />
 végiggondoljuk, hogy a hármashalom szimbolikája lehet a nemzeti<br />
 címerünk legrégebbi jelképe, amely akár tízezer évekre is<br />
 visszanyúlik, jelölése csak az élettér zöld színe lehet. Ezek a<br />
 motivációk annyira összefüggenek egymással, hogy megkérdőjelezhetetlen<br />
 a fejlődésük logikája.</p>
<p>2/c. Az aranykoronás foglalatú kettős kereszt.</p>
<p>A kiscímer harmadik motívuma a zöld hármashalmon álló aranykoronás<br />
 foglalatú kettős kereszt. Szerintem a legkönnyebben a kettős kereszt<br />
 eredete érthető meg a magyar címertanban. A nemzeti színeink<br />
 kialakulásakor írtam a hunmagyar egységesülésről. Időszámításunk előtt<br />
 3200 tájékán a Tudó (Thóth) főpap jelentős közreműködésével létrejött<br />
 a két Nílus menti magyar törzs egységesülése. Tudjuk, hogy az<br />
 uralkodói szimbólumok is egységesültek. Ugyancsak létrejött a két nép<br />
 vallási jelképeinek az összevonása is egy rendszerbe. A magyar népek<br />
 őskori legjelentősebb vallási emblémája a nyakba akasztható körosztó<br />
 kereszt volt. Ilyen keresztek kerültek elő a magyarországi ásatások<br />
 során jelentős számban, és nem csak a honfoglalás kori leletekből.</p>
<p>A keresztek a leírásokban az egyenlőszárú, de a hosszabb szárú<br />
 kialakításukról is árulkodnak. Értelmük a körosztáson alapul. Csak<br />
 nagyon röviden írom le, hogy a magyar népek hitvilágában a legfőbb<br />
 isten megjelölésére a kör ábrázolását használták. A kör sehol sem<br />
 kezdődik, és sehol sem végződik eszmeisége, az isten örökkévalóságát<br />
 tükrözte. Úgy gondolták, hogy a kör az maga az egy és oszthatatlan<br />
 teremtő ősanya, valójában maga a természet. Az egy istent a napban<br />
 vélték megtalálni. A magyar népek egyetlen istene a Ré (rá), a<br />
 napisten volt. Neve valószínűleg a „rásüt" összefüggésben is<br />
 fennmaradt. Minden más, az isten ábrázolására alkalmas jelenséget az<br />
 isten másának tartották. Ezek szerint az egértől az oroszlánig, a<br />
 fáraókon keresztül a papokig a megnevezésekben az isten mását<br />
 tekintették bennük. Például a Ramás (Rá napisten földi mása), Ramses<br />
 (Rá-más-ős) fáraónevek a fentiek szerint képződtek. Úgy imádták őket,<br />
 mint az ÚR KHEPE (az úr képe) az egyiptomi napvallásban „oh, te<br />
 egyetlen, oh te tökéletes".</p>
<p>A kört, mint a természet egészét, végtelennek (oszthatatlannak)<br />
 tartották, de a részeit megnevezhették. A napvallás papjainak a<br />
 legfőbb tanítása, a természet négy alapelemének a megismertetését<br />
 jelentette. A négy ezüstsáv eredeténél már írtam a jelenségről. A kör<br />
 kétszeri átlós osztásával elért szimbolika, a kereszt lett a magyarság<br />
 napvalláshoz tartozásának a jelképe, mely egyik formájában nyakba<br />
 akasztva ékszerként hordták.</p>
<p>A hunmagyar egységesülésben a két keresztet viselő nép szimbolikája az<br />
 uralkodói jelvények egybeszerkesztésével, a kettős kereszt<br />
 megalkotásával zárult. A kettős kereszt azt jelentette, hogy a mindkét<br />
 országrészben megkoronázott egyeduralkodó a fáraó, mindkét<br />
 őskeresztény nép ura lehetett. Láthatjuk, mennyire egyszerű, és az<br />
 ókorba visszavezethető eredetű a kettős kereszt szimbolikája.</p>
<p>Nem mehetünk el a zöld hármashalmon álló kettős kereszt aranykoronás<br />
 foglalatú ábrázolása mellett sem szó nélkül. Az aranykorona, másként<br />
 az úrkarika, az északi hun nép királyainak a koronatípusát jelképezi.<br />
 Az arany nevébe a legjelentősebb hunmagyar vallási felfogás titka van<br />
 belekódolva. Mint már írtam a napvallásban, az egyisten imádása<br />
 jellemezte a legfontosabb magyar vallási felfogást, bármerre<br />
 kényszerültek szétvándorolni az árja néprészeink. Az arany szavában a<br />
 hieroglifa, de a rovásírás szerint is egybe van róva az ar (úr, ember)<br />
 és a ra (Rá, a napisten) fogalma. A rovásírás lényegében a hieroglifa<br />
 írás egyszerűsített változata. A már ismert szabálya szerint, ha két<br />
 szótag azonos mássalhangzója kerül egymás mellé, egybeszerkesztik<br />
 őket. Az arany szavában is egy közös „r" betűvel írták le a fém<br />
 fogalmát. A rovásírás tudói – a mágus papsága – ezt a szabályt jól<br />
 ismerték. Ahhoz, hogy megfejthetőek legyenek az ókori magyar írásos<br />
 emlékek, nekünk is alkalmazni kell.</p>
<p>Mégis mit jelent az ómagyar nyelv arany szava? Az előző bekezdésből az<br />
 ar-ra kettős szótagja már érthető, vagyis a rá-úr (napisten)<br />
 értelemben. Az egyik megoldásban az arany szóban az ny rész jelentését<br />
 már a magura és a magyar szavaknál leírt etimológia szerint érthetjük<br />
 meg. Jelentheti a nemzet vagy inkább a nép szó első betűjét, az y<br />
 pedig a jó magyar néphez tartozás képzése hasonulásában az „ny"<br />
 kettősbetűnk eredetét. Összeolvasva a szavunk mai értelme megegyezik:<br />
 arany = úr-rá-jó-népe jelképével, vagyis a napisten-jó-gyermekei<br />
 jelentésével. Csak megemlítem, hogy az arany latin neve az Aurum<br />
 etimológiailag a magyar fogalomból származik.</p>
<p>Másik megoldásban szintén egy magyar nyelvi szabállyal állunk szemben.<br />
 A névelőt sokszor egybeírták (rótták) a névszóval, mely a fordítói<br />
 eltérések eredményeként, a jelentésben is új szót alkotott. E<br />
 feldolgozás szerint az arany szó, a + ra + ny fonetikus képet mutatja.<br />
 Mind a három szótag jelentését már ismerjük az előzőekből. Ezek<br />
 szerint is a magyarok által jól ismert szót, az arany fogalmát írják<br />
 le. Ezzel a megoldással a fogalom értelme: arany = a-rá-jó-népe<br />
 jelképe, vagyis a napisten-jó-gyermekei. Mindkét megoldás<br />
 eredményként, ugyan azt a jelentést hordozza magában. Az ókori magyar<br />
 népek az együvé tartozás jelképét az arany fém mágikus tulajdonságaiba<br />
 kódolták. Talán leírhatom, hogy az ókorban az arany még nem<br />
 egyértelműen a gazdagságot szimbolizálta, inkább a napvalláshoz<br />
 tartozás kifejezésére volt használatos rituális jelkép.</p>
<p>Feltehető kérdés, akkor miért található más népek szimbólumában<br />
 szintén kettős kereszt, ha ez ókori magyar népi ereklye? A kérdésre<br />
 adandó válasz ismét egyszerű. Egyes történészek szerint a kettős<br />
 kereszt magyar ábrázolása bizánci eredetű, és III. Béla király<br />
 (1172-1196) kori magyar átvétel. A valóság ezzel szemben az, hogy pont<br />
 a fordítottja az igaz. A kettős kereszt egyiptomi ómagyar eredetű, és<br />
 bizánci az átvétel. Mint írtam a kettős kereszt eredete i. e. 3200<br />
 éves. A bizánci császárság pedig több mint háromezer évvel későbbi<br />
 államalakulat, vagyis i. u. 395-ben válik önállóvá ez a hatalmi<br />
 szerveződés. Mely területeken alakult meg a Keletrómai Birodalom?<br />
 Elsősorban a Kis-Ázsia és a Fekete-tenger nyugati részén, valamint a<br />
 Balkán-félszigeten. Milyen népek lakták egykoron ezeket a területeket?<br />
 Az Egyiptomból kiáradó, és a hódítók által kiűzött hunmagyar törzsek<br />
 csoportjai. Az ilyen alapú népességre rátelepülő, és velük<br />
 egybeolvadva más nemzetiségekké váló új népek, az után trák, macedón,<br />
 bolgár, görög, szláv stb. nevek alatt adták Bizánc népességét. Ha<br />
 tudományosan megvizsgálhatnánk, hogy milyen nemzetiségeket takarnak a<br />
 felsorolt népnevek, igen nagy meglepetésben lehetne részünk, de erről<br />
 egy másik tanulmányban szeretnék írni. A Macedónok Nagy Sándor<br />
 vezetésével i. e. 365-ben még Egyiptomot is elfoglalták, jól ismerték<br />
 az egyiptomi uralkodói jelképeket. Azzal a tudattal, hogy a<br />
 soknemzetiségű ország népeit csak egységes szimbolikával lehet<br />
 összetartani, választhatták a későbbi császárok az egységesítő kettős<br />
 keresztet uralkodói jelképpé. Ha a kettős keresztet III. Béla hozza be<br />
 az országba, akkor miért ábrázoljuk Szent István királyt is a kettős<br />
 kereszttel és a napkarika glóriával a fején, a budai várnegyedben<br />
 fellelhető lovas szobrán? A szobor készítője tudhatta még, hogy az<br />
 államiságunk megszemélyesítő királya is napkirály származású volt?<br />
 Ebből a jelenségből is megérthető, hogy nemzeti jelképeink ered<

<p>A magyar nemzeti ereklyék ősi eredete.<br />
 <a target="_self" href="http://api.ning.com:80/files/Y7OZBoCrhzv8kkYZTckNEh4htiBRIcDuC6ugfeTXtQ8GZpM3DUFrjpr3UzFb0YOTjoRs1aFbFUpJNfk81eysI0jnU2fYU5MQ/magyar_nemzeti.jelkepek002.gif"><img class="align-full" src="http://api.ning.com:80/files/Y7OZBoCrhzv8kkYZTckNEh4htiBRIcDuC6ugfeTXtQ8GZpM3DUFrjpr3UzFb0YOTjoRs1aFbFUpJNfk81eysI0jnU2fYU5MQ/magyar_nemzeti.jelkepek002.gif?width=750" width="750" /></a></p>
<p>(A magyarok ősei a piramisépítők népe?)</p>
<p>A magyarság mai nemzeti jelképeinek eredetéhez, a szakrális ereklyéink<br />
 evolúciójának ismerete nélkül nem tudunk közel férkőzni. Ahhoz, hogy<br />
 legalább az eredetüket behatárolhassuk, ismerni kell a nép valódi<br />
 származását, az igazi gyökereit. A mai világunkban egyre inkább<br />
 elhallgatott, és a származásunkat jegelő társadalmi gyakorlatban, a<br />
 történelemtudományok nem a nemzeti ereklyéink valódi ismeretének a<br />
 tanítása felé haladnak.</p>
<p>Ameddig nem tisztázódik a magyar nép valódi eredete, addig nem lehet a<br />
 nemzeti ereklyéink pontos ismeretéről sem szó. A hivatalos<br />
 történelemtanítással szemben, és nem a Magna Hungária őshaza teória<br />
 mentén, egyre erősebben kezd kibontakozni egy kis-ázsiai,<br />
 mezopotámiai, de akár egyiptomi őshazai kép a viták során. Ebben a<br />
 tanulmányomban kihangsúlyozom a magyarság származásának újabb<br />
 bizonyítékai szerint, a nemzeti jelképeink valódi és bizonyítható<br />
 eredetét. Hogy milyen sikerrel, nem csak rajtam fog múlni.<br />
 Szándékomnak megfelelően, bevezetésként a mellékcím kérdésével kezdem<br />
 a leírásomat.</p>
<p>Igen! A leghatározottabban állítom, hogy az elfelejtetett<br />
 piramisépítők népének titkában, a magyar őstörténet valódisága<br />
 rejtezik. Mit gondol az olvasó arról, hogy a Szent-István óta eltelt<br />
 ezer év, de különösen a Rákóczi szabadságharc leverése (1711) óta,<br />
 mégis mi folyik a Kárpát-medencei magyarság történelemtudatával? A<br />
 világtörténelem legnagyobb mértékű történet hamisítása! Ez a folyamat<br />
 olyan jól sikerült, hogy a mai magyar emberek már úgy halnak meg, hogy<br />
 fogalmuk sincs arról, hogy ők a földtörténet legfényesebb ókori<br />
 történelmével rendelkező nép tagjaiként éltek. Talán ez a<br />
 tudatlanságban tartás még nagyobb kegyetlensége az elkövetőknek, mint<br />
 maga a hamisítás. Nincs sok illúzióm! A mintegy emberöltőnyi<br />
 történelemtudományi magánkutatásaim eredményeként a kezembe került<br />
 ókori történelmünk rejtvénykulcsa, miszerint a magyarság származása az<br />
 ókori Egyiptomi-birodalom Hunmagyar államalkotó nemzetiségéig<br />
 vezethető vissza, a teljes értetlenség veszi körül. Pedig sokszor az<br />
 elsőre hihetetlennek tűnő dolgok adják magát az igazságot<br />
 eredményként. Ennek a tudatában kezdtem hozzá a valóság<br />
 közzétételéhez. A magam részéről a legtöbbet, amit egy átlagember adni<br />
 tud a népének, elvégeztem. A továbbiakban a néptől és a vezetőitől<br />
 függ a magyarság igaz történelmének az újra megtalálása.</p>
<p>A némi történelmi érdeklődéssel rendelkező ember a rengeteg történelmi<br />
 kutatásról szóló híradások, könyvek között alig-alig tud eligazodni.<br />
 Megint az egyszerűsítő gondolkodást kell, elővennünk segítségképpen.<br />
 Az adathalmazból ki kell tudni válogatni azokat az elemeket, amelyek<br />
 támpontokat nyújthatnak az elemzésben. Ehhez két út is alkalmazható.<br />
 Egyiknél a régmúltból indulunk és érkezünk el a mába, a másiknál a<br />
 mától indulunk el és próbálunk a múltba jutni, ameddig csak lehet. Az<br />
 első út logikailag értelmetlen, mert ami nem bizonyosság, abból<br />
 egyszerûen kiindulni sem lehet, igaz útra. Érdekes, hogy a magyar<br />
 történelemtudomány – legalábbis a tanított – ezzel a módszerrel él.<br />
 Kijelöli a magyar őshazát, a Magna Hungáriát, és ebből vezeti le a<br />
 magyarság származását. Teljesen tévút, tovább nem is foglalkozom vele.</p>
<p>A sokkal logikusabb út a mától, vagyis ha a mai ismert biztos<br />
 tényekből indulunk ki, és haladunk a régmúltba. Ennél a formánál<br />
 legalább az út eleje biztosan igaz út, és kevésbé lehet eltévedni<br />
 rajta. A történelemben néhány leírt adat mellett csak a közvetett<br />
 bizonyítékok, a legmodernebb összehasonlító nyelvészeti vizsgálatok,<br />
 és régészeti adatok alapján lehet következtetni régmúlt eseményekre.<br />
 Én csak a történelemkönyvekben leírt írásos adatokból tudok<br />
 következtetéseket levonni. A tudománynak lehetnek módszerei az<br />
 állításaim igazolására.</p>
<p>Vegyük a középiskolai történelmi atlasz első oldalán az emberiség<br />
 őskori fejlődése lapot, és rajzoljuk fel rá a magyarságról szóló<br />
 írásos adatokat a mai időponttól kezdve visszafelé. Legyenek az adatok<br />
 a következők: 1. Kárpát-medence, 2. Etelköz, 3. Levédia, 4.<br />
 Kazár-birodalom, 5. Alán nép szomszédsága, 6. Maeotis, a monda<br />
 szerint, 7. Hun-ország a Kaukázusban (4-5. szd), 8. Szkíta-birodalom,<br />
 9. Szavard magyarok, 10. Ősiráni szóegyezés területe, 11. Sumér<br />
 szóegyezés területe, 12. Ókori Egyiptom. Szinte 100%-os pontossággal<br />
 tudjuk meghatározni a magyarság törzsfejlõdésének, és államisága<br />
 történetének nagy pontosságú eredetét. Ha ehhez a modern tudomány<br />
 adatait feldolgozhatnánk, megkapnánk a magyar ősiségnek, megbízható,<br />
 mások által is elismerhető történetét.</p>
<p>Kérdezhetik, miért nem ezt tanítják az iskolákban? Ez teljesen<br />
 érthetetlen magyar viselkedésmód. A Magna Hungáriáról alkotott tanítás<br />
 csak abból a meggondolásból lehet érthető, mintha egy láthatatlan<br />
 hatalom érdekében, maga a magyar hatalom változtatta meg valamikor az<br />
 őstörténetét. Úgy tűnik, hogy ez a törekvés szántszándékkal, a magyar<br />
 történelem meghamisításával kívánja megzavarni az összetartozás<br />
 érzését, az ősiségtudatot, hogy ezzel megossza a magyarságot, ami a<br />
 magyar államiság elvesztéséhez is elvezethet. Sajnos ez eddig nagyon<br />
 is jól sikerült, látjuk a Trianoni eseményekben. De a továbbiakban<br />
 maradjunk a címbeli kérdéskörnél.</p>
<p>Hogyan lehet értelmezni azt a történelmi vélekedést, hogy az ókorban<br />
 egy egész Egyiptomi-birodalmat alkotó (de nem csak azt!), az akkori<br />
 legmagasabb kultúrát megteremtő nép csak úgy nyomtalanul, emberestül<br />
 eltűnik a semmiségben? Hogyan magyarázható az a tény, hogy az<br />
 Egyiptomi-birodalmat már évszázadok óta kutatják régészek más<br />
 tudósokkal együtt, és nem akadnak a nemzetiségének történelmi<br />
 nyomaira? Ez akkora tudománytalanság, hogy a további következtetések<br />
 levonását az olvasóra kell bíznom.</p>
<p>Néhány magyar származású történelemtudós (nem finnugor történész), és<br />
 lelkes történelemkutató nyomán én is eljutottam, a fentiek szerint, a<br />
 magyar őstörténeti kutatásaimban időben visszafelé egészen Egyiptomig.<br />
 És itt az olvasóval el kell fogadtatnom más kutatók eredményeit, hogy<br />
 az Egyiptomi-birodalom ókori népessége hunmagyar nemzetiségű és<br />
 ómagyar nyelvű embereket jelent! Az ókori történelem nagy része az<br />
 egynyelvű (magyar) népek történetéről szól, lásd a Biblia bábeli<br />
 nyelvzavar tételét. Ezt a gondolatot a mai Hungária névnevünk<br />
 egyezőségével bizonyítom. Az angolok, a németek és a szlávok ősei, a<br />
 magyarokról alkotott népnevükben ezt mindig is tudták. Érdekes módon<br />
 pont azok felejtették el, akik belőlük származtak.</p>
<p>A magyarság származásának bizonyítását a nemzeti ereklyéink eredetével<br />
 szeretném a cikk további részében elvégezni. Kapcsolódni szeretnék a<br />
 Magyar Köztársaság Alkotmányának szövegezésében a 76. paragrafus (1),<br />
 (2) pontjaihoz, melyek a nemzeti zászló és a címer megfogalmazásáról<br />
 szólnak, mert ezek eredete a legkevésbé tisztázott történelmi kérdései<br />
 a magyarságnak. Szerintem az alkotmánynak kellene rendelkeznie a<br />
 Szent-Korona és a koronázási jelvények szerepéről is a magyar<br />
 közéletben. Ezért javasolnám kiegészíteni hatályos alkotmányunkat a<br />
 76. § (3) pontjaként a koronázási jelvényeink megnevezésével. Ebben a<br />
 tanulmányomban már a fenti kiegészítés szerint tárgyalom a nemzeti<br />
 ereklyéink témaköreit. Próbáltam a kialakulásukról tájékozódni<br />
 szakkönyvekben, de nem jutottam közelebb a témához. Egyetlen magyar<br />
 szerző sincs abban a helyzetben, hogy ismerné a magyar ereklyék biztos<br />
 eredetét. Nem volt más lehetőségem, saját kutatásokat kellett végeznem<br />
 e kérdéskörben.</p>
<p>Hogyan következhetett el az a társadalmi sötétség a magyar népre, hogy<br />
 egyszerűen senki sem tudja a magyar állami jelképek eredetének hiteles<br />
 történetét? Minden népre jellemző kell legyen, hogy a kialakulásuk<br />
 után az állami jelképeik szerves fejlődésen mennek keresztül. Minden<br />
 nép fennmaradása a saját ősiségén keresztül megvalósuló folyamat. Az a<br />
 nép, amelyik elveszti az összetartozás szimbólumait, a végítéletre,<br />
 vagyis a megsemmisülésre van kárhoztatva. Ehhez két út vezet. Vagy<br />
 nincs ősisége egy népnek, vagy szándékosan elveszik a megsemmisítésre<br />
 ítéltetett nép ősiségét. Ezzel összezavarva az együvé tartozás<br />
 érzéseit, és így idegen hatalmak kiszolgálóivá válva, lassan<br />
 beolvadnak azok nemzetiségébe.</p>
<p>Eredetileg nem volt szándékomban más szerzőktől idézni a címertannal<br />
 kapcsolatos műveikből, de egy esetben kivételt kell tennem. Egyszerűen<br />
 nem tudom felfogni, hogyan lehet olyan elképesztően lenéző módon ehhez<br />
 a szent kérdéskörhöz nyúlni, mint ahogy Bertényi Iván a Mecénás<br />
 Könyvkiadónál 1993-ban kiadott, Új magyar címertan könyvében a 70.<br />
 oldalon teszi: „Elképzelhető, hogy egyszerűsítve – az akinek nincs<br />
 címere, oroszlánt visel – elv hatására rajzolt fantáziacímerről van<br />
 szó". A kérdéses esetben II. András (1205-1235) királyunk hét<br />
 oroszlánt ábrázoló királycímeréről ír a szerző. Én csak annyi<br />
 kommentárt fűzök a megdöbbenésemhez, hogy a téma iránti magasztosság,<br />
 képes lett volna a teljeskörű tudatlanságot is ellensúlyozni. II.<br />
 András királyunk és környezete, még a legpontosabb ismertekkel<br />
 rendelkezett a magyar nép eredetét illetően. Ők még tudták, hogy a<br />
 magyarság származása abból a kultúrkörnyezetből ered, ahol az<br />
 oroszlánok őshonosan élnek, és ahol a hetes szent számmisztika szerint<br />
 szerveződött a nép állama és vallása.</p>
<p>Nagyon érdekes lenne elemezni egy történésznek, hogy miként fogadta el<br />
 az országgyűlés a mai állami jelképek használatát, ha senki sem ismeri<br />
 a pontos eredetét? Vagy ez a mai államvezetést, a többpártrendszert<br />
 már nem is érdekli? Itt egy nagyon sarkalatos nemzeti kérdésről lenne<br />
 szó, de ennek feltárása egy másik írás feladata lehet. De az is<br />
 megkérdezhető, vajon akik elfogadásra javasolták a mai jelképeinket,<br />
 azok tudták-e az eredeteiket? A több tízezer diplomás magyar történész<br />
 miért nem ismeri a magyar szimbólumok igazi eredetét? Szintén rejtély!<br />
 Hogy miért sikerült nekem rábukkanni remélhetőleg a valóságra, nem<br />
 másnak, csak annak köszönhető, hogy valószínűleg én ástam a<br />
 legmélyebbre a magyar történelem régmúltjában.</p>
<p>A mai meghatározó történészeink közül néhányan odáig merészkedtek,<br />
 hogy megkérdőjelezik a ránk maradt magyar ősgesztáink hitelességét.<br />
 Pedig ezekben a leírásokban a színtiszta igazság került leírásra.<br />
 Semmi mást nem kellett volna tenni egy nemzeti elkötelezett tudósnak,<br />
 csak a fellelhető ősgesztáink összedolgozását elvégezni egy új magyar<br />
 őstörténetben. Ugyanis a teljes igazság nem egyenként, hanem az összes<br />
 ősgesztában van leírva, néhány ellentmondás feloldásával. Egy irodalmi<br />
 leírás sohasem tartalmazhatja a teljes igazságot, erre a szubjektív<br />
 elemek sem adnak lehetőséget. Csak említem, hogy talán a Kézai krónika<br />
 megy legmesszebbre vissza a magyar őstörténetben, az Evilát földjéig<br />
 (Vörös-tenger észak-keleti szarva). De a leírásokban említést tesznek<br />
 a forró égövi emlékekről, mint Dankáliáról, Etiópiáról, Núbiáról,<br />
 Egyiptomról is. Miért nem tud a magyar közvélemény ezekről a<br />
 dolgokról? Pedig én is ezekből a gondolatokból indultam ki kutatásaim<br />
 során.</p>
<p>A történeti leírások törvényszerűségei alapján fel kellett tételeznem,<br />
 hogy a magyarság állami szimbólumai nem az utóbbi ezer év terméke, de<br />
 még csak nem is honfoglalás korabeli. Hogyan tételezheti fel a<br />
 finnugor történészet, hogy csak úgy összeáll hét törzs, és elfoglalnak<br />
 egy nagy országot, a Kárpát-medencét területileg és a lakossággal<br />
 együtt? De ha még el is foglalhatják, hogyan tarthatják meg államilag<br />
 egységesen hosszú időszakra? Egy ilyen feladatot csak már előzőleg<br />
 hosszú évezredekig egységesült, egygondolkodású néppel lehet<br />
 elvégezni. Minden logikai jel szerint, a magyarság már a honfoglalás<br />
 előtt évezredekig együtt élő, egységesült társadalmat feltételez, a<br />
 sikeres új államisága megalkotásához.</p>
<p>De hol lehet azaz őshaza, amelyikben a fejlett társadalmi tudatunk<br />
 kialakult? A finnugor történészek semmivel sem bizonyítható Magna<br />
 Hungária őshazaképe, a fentiek szerint elvetendő álláspont. Ezzel<br />
 kapcsolatban pont arról írnak, hogy pogány és barbár nép voltunk.<br />
 Persze lehettek az Ural környékére vándorolt peremlakó (permi) magyar<br />
 ajkú néprészek arrafelé, de nekünk a nép törzsét, vagyis a nép<br />
 központi magját kell megtalálnunk. A fenti tizenkét pont szerinti<br />
 magyar tartózkodási helyek ismertetésétől ebben a tanulmányban<br />
 eltekintek. A magyar nép szerves fejlődésében csak a tizenkettedik,<br />
 tehát az ókori egyiptomi jelenlétünkkel foglalkoznom, a nemzeti<br />
 jelképeink kialakulásának ismertetésében.</p>
<p>A megnevezett alkotmánytervezethez igazodva, a nemzeti szimbólumaink<br />
 közül a kérdéses eredetűeket – a reális hipotézisem szerint – az<br />
 alábbi csoportosításban tárgyalom:</p>
<p>1. 76.§ (1) pontja: Magyarország zászlaja.</p>
<p>2. 76.§ (2) pontja: Magyarország címere, a Szent Koronával.</p>
<p>3. 76.§ (3) pontja: Koronázási jelvények.</p>
<p>1. Magyarország zászlaja.</p>
<p>Nemzeti jelképeink eredetének megértéséhez csak a háromszínű<br />
 piros-fehér-zöld trikolór kialakulásának a történelmi folyamatán<br />
 keresztül vezet az út. A magyarság történelmi kialakulásának a<br />
 fentiekben vázlatpontszerűen leírt útjából, most az emberileg<br />
 belátható út végéről induljunk visszafelé a mába. Kezdjük a nemzeti<br />
 színeink eredetének kialakulásával munkánkat. Feltételezem, hogy önök<br />
 méltányolták azt a kérésemet, hogy fogadják el az ókori Egyiptom<br />
 nyelvének az ómagyart, minden további bizonyítás nélkül. Vannak<br />
 kutatók, akik ezt a munkát már eklatánsan elvégezték Ezért a<br />
 továbbiakban csak az egyiptomi államalakulat kialakulásával, kell<br />
 foglalkoznom. Az özönvíz Biblia általi megemlékezését is követően a<br />
 Nílus folyam északi részére, a Vörös-tenger Puntia területéről, a<br />
 később hunoknak nevezett népesség vándorolt. Megalakult az<br />
 alsó-egyiptomi Bothon és Esthon Nílus menti ország a hunok népéből.<br />
 Nemzeti kialakulásuk kezdete mintegy nyolcezer évvel ezelőttre tehető.<br />
 A honi-hunok fővárosa Menfer (Menfisz), nemzeti színük a vörös. A<br />
 nemzeti színüknek kettős eredete van. Első megközelítésben a Puntia<br />
 körüli vörös sivatagról eredezik. De szerintem a második megközelítés<br />
 is fontos, ugyanis a vörös a harcos, a nép magját körülvevő védő<br />
 nemzetrészek szimbólumát is jelenti.</p>
<p>A Nílus Asszuán (Asszonyhon) környékére az elsivatagosodó Etióp<br />
 magasföld körzetéből a mag népe telepedett meg, és alakította ki a<br />
 felső-egyiptomi Magúr vagy inkább a Hétúr államalakulatot Tebu (Théba)<br />
 fővárossal. Ez az államalakulat képződése is mintegy nyolcezer évvel<br />
 ezelőttre tehető. Ennek az államalakulatnak a nemzeti színe a fehér<br />
 (fehér magyarok). A szín jelkép eredete legvalószínűbb értelme a<br />
 tisztaság, mármint a nemzettség magtörzse, központi eleme értelemben.<br />
 A mag népére jellemző volt az anyaság tisztelete, egy területét<br />
 nevezték Asszonyhonnak (Asszuán) is. Az egyiptomi vallásban a nőiség<br />
 színe az ezüst (fehér) volt, és a hold szimbólumával jelezték. Ebből a<br />
 vallási körből ered a Nagy Boldogasszony kifejezésünk. Vajon<br />
 véletlen-e, hogy Szent István királyunk a magyarok boldogasszonyának,<br />
 Szent (Szűz) Máriának [Ős-Ma (anya)] ajánlotta fel a megüresedett<br />
 magyar trónt? A termékenységi vallások eredete is ide kapcsolódó<br />
 fogalmak.</p>
<p>A hunmagyarság két legjelentősebb törzsének kialakulásáról a<br />
 legrövidebben írtam. Már itt kell megemlítenem, hogy a Nílus délebbi,<br />
 Núbia és Etiópia tájékán egy újabb törzs, mégpedig a fekete-magyarok,<br />
 eredeti nevükön a Kus nép szerveződött államalakulatba. Az ő<br />
 népnevükben a kusok mellett, a fekete és mezős névalakok is<br />
 előfordulnak. A mezősből akár következtethetünk a nemzeti színükre,<br />
 ami a zöld is lehetett. Azt hogy milyen nyelven beszéltek, az írásos<br />
 és uralkodói névképzésben a magyar jelleg dominál.</p>
<p>Egyiptom ókori történelméből tudjuk, hogy a Nílus mentén kialakuló<br />
 államalakulatok – a rend tekintetében – sokszor egymás ellen is<br />
 felléptek. Elsőként a hunok, majd válaszként a magyarok hajtottak<br />
 végre egymás elleni háborúkat. Az időszámítás előtt 3400-3200 körül<br />
 lezajlott utolsó ilyen akciót követően, a Dél-Egyiptomi király Ménes<br />
 (Mén-ős) legyőzte az Észak-Egyiptomi Osiris (Hun-ősúr) királyát. A<br />
 trónviszályt – a Tudó nevű főpap közvetítésével – egy<br />
 nemzetegységesülés követte. A politikai magállapodás szerint létrejött<br />
 a kettős királyság intézménye. Vagyis a mindenkori fáraó mindkét<br />
 országrész ura lett, és a közös állami jelképeket is egységesen<br />
 kezelték. Tehát létrejött a piros-fehér egyiptomi nemzeti<br />
 színkombináció. Ez a színkombináció még ma is, a két felső színt<br />
 alkotja Egyiptom lobogójában.</p>
<p>Többszöri súrlódások következtében i. e. 1990 tájékán a 12. dinasztia<br />
 fáraói meghódítják a Kusföldet is. Ezt úgy kell érteni, hogy egy újabb<br />
 államszövetségben a Kusföldet harmadikként, a kettős Egyiptom<br />
 államalakulatába tagosítják. Ezzel kialakult az egységes, szinte az<br />
 egész Nílus menti területeknek egy nemzetként történő működtetése,<br />
 vagyis az első teljeskörű Magyar-Egyesült-Államok szervezete. Volt<br />
 időszak, amikor a fekete kusok adták Egyiptom fáraóit.</p>
<p>Kérdezheti az olvasó, mi köze van ezeknek az eseményeknek a magyar<br />
 nemzeti trikolórhoz? Szerintem nagyon is sok. Megértéséhez a<br />
 történelemben ugorjunk most mintegy 4 ezer évet. Máris a magyar<br />
 honfoglalás 895. évének eseményeinél vagyunk. Milyen színű zászlók<br />
 alatt vonultak be Árpád hadai az országba? Egyes leírások szerint a<br />
 vörös szín alatt, más leírások szerint pedig az Árpád-sávos<br />
 piros-fehér csíkozottságú zászlók alatt. Mindkét színjelkép, mint már<br />
 tudjuk Egyiptomi eredetre mutat. A vörös harcos népességet, a hun<br />
 népelemet, a vörös szín jelképezi. A piros-fehér sávozottság az<br />
 egységesült hunmagyarokat jelképezi. De vajon ezt bizonyítani is<br />
 lehet?</p>
<p>Az Árpád honfoglalás kori eseményeknél ne felejtsük el azt a tényt,<br />
 hogy erre az időszakra Egyiptomból a magyar ajkú népelem már ezer éve<br />
 kiszorult. A helyünket perzsák, görögök, rómaiak, arabok és végül a<br />
 törökök foglalták el. A magyar elem csak nyomokban, a kopt kultúrában<br />
 fedezhető még fel. Az Egyiptomi őshazából kiszorult magyar árja<br />
 (kiáradó) népesség Kis-Ázsián és a Kaukázuson keresztül mintegy ezer<br />
 év alatt jutott el sorban utolsó állomásához, a Kárpát-medencei<br />
 végleges államalapításához. A téma szerint ezzel a kérdéskörrel is<br />
 csak a nemzeti színek mértékéig foglalkozom. Még annyit írok róla,<br />
 hogy a honfoglalás kori Kárpát-medence őslakosságát úgy kell<br />
 elképzelni, mint az Egyiptomból és a Kaukázus környékéről már<br />
 előzőleg, évezredek alatt kiáradó népelemek királyságainak országát.<br />
 Sok kiskirály, széteső hatalmi szerepkörrel.</p>
<p>Nemzeti színeink eredetének megértéséhez, Álmos és Árpád vezérek<br />
 dinasztiája történelmi titkainak leírásával juthatunk a legközelebb.<br />
 Az Árpád családi névtörténetéről röviden:</p>
<p>1. Ügek (Ügyek) fejedelem – nagyapja Árpádnak – dunai magyar honból<br />
 származó királyfi.</p>
<p>2. Emese – nagyanyja, Ügek felesége – Kaukázus menti Hun királylány.</p>
<p>3. Álmos – Árpád apja – nevének ómagyar jelentése: Élő-Más, vagyis a<br />
 Rá napisten élő mása (élő isten), helyettes hun király, egyiptomi<br />
 eredetű szakrális uralkodói (fáraó) név származék, és nem az álom<br />
 fogalom változata. Királyi feladata a kárpát-medencei honegyesítési<br />
 folyamat politikai végrehajtása.</p>
<p>4. Árpád – Álmos fia – sötétes arcú katonai vezér. A nevének ómagyar<br />
 jelentése: Ár = úr + (a)pa + d = dóm, szent hely. Értelme: Úr- apád,<br />
 vagyis a Föld-szent-ura (Ptah), szintén szakrális egyiptomi eredetű<br />
 uralkodói név, és nem árpácska képzésű fogalom. Hacsak annyiban nem,<br />
 hogy az árpa növény is az Árpád őskirályról kapta a nevét. A<br />
 Nílus-delta első hun uralkodójának neve tehát Árpád volt, mintegy 5-8<br />
 ezer évvel ezelőtt. A hun nép az ősapjának istenségét tisztelte benne.<br />
 A honfoglaló Árpád vezérnek királyfiként feladata volt a<br />
 kárpát-medencei honegyesítés katonai feladatainak a végrehajtása.</p>
<p>A rövid ismertetésből világosan kitűnik, hogy a magyar honfoglalási<br />
 folyamat, nem egy pillanatnyi katonai vereséghez kapcsolódó,<br />
 pánikszerű menekülési stratégia eredménye. A honegyesítés<br />
 levezetéséhez dinasztiák közötti évtizedek alatt lejátszódó politikai<br />
 folyamatok adták a motivációt. És az sem kizárható tény, hogy magát az<br />
 eseményt a kárpát-medencei uralkodó körök kezdeményezéseként<br />
 értékeljük. Az egyre erősödő nemzetközi nyomás (német-római)<br />
 elhárítása érdekében nősült be Ügek a hun királyi családba, hogy egy<br />
 kedvező katonai helyzetben végrehajtásra kerülhessen a nevezetes<br />
 történelmi esemény. És a kedvező politikai helyzet 895-ben létrejött,<br />
 megvalósult az egységes kárpát-medencei magyar állam.</p>
<p>De még adós vagyok a nemzeti zászlónk történetéből az eredet pontos<br />
 meghatározásával. A figyelmes olvasó már a felvezetésből megérthette,<br />
 hogy a magyar államiság eredete sokkal, de sokkal régebbi ezer évnél.<br />
 Vajon miért kapott egyiptomi szakrális királyi elnevezéseket az Árpád<br />
 dinasztiája? Egy ilyen mozzanat soha sem lehet véletlen. Árpád és<br />
 családtagjai azért kaptak Egyiptomi királyi elnevezéseket, mert az<br />
 ősiségüket, szakrális eredetüket ők egészen a hunok ősapjáig, a<br />
 hunföld ősuráig, több mint ötezer évre vezették vissza. Egy ilyen<br />
 névválasztás sohasem épülhet hazugságra. Legfeljebb egy kicsit<br />
 színesebbé tehető a valóságban, de hogy holtbiztosan valóságos alapja<br />
 van a folyamatnak, az megkérdőjelezhetetlen. Ebből a történelmi<br />
 megfontolásból már nem nehéz meghatározni, a magyar nemzeti lobogó<br />
 színkialakulását.</p>
<p>A nemzeti trikolórban a felső szín a vörös, másképpen a piros szín. A<br />
 hun népelem nemzeti eleme is a piros (vörös). A honfoglaló Árpád azért<br />
 választhatta zászlajának a vörös színt, mert ő önmagát hun<br />
 származásúnak tartotta. De azért használhatta a piros-fehér ún.<br />
 Árpádsávos lobogót is, mert az ötezer éves újbóli testvéresülés<br />
 következtében a nép a hunmagyar népnevet vette fel, vagyis a piros és<br />
 fehér színek együtt jelentik a hunmagyar népet. Tehát, a nemzeti<br />
 zászlónk két színének az eredete teljesen bizonyíthatóan, az ókori<br />
 Egyiptomi-birodalom színei. Jelképezi a két néptörzs újra<br />
 egységesülését. Meg kell jegyeznem, hogy a Kárpát-medencei magyarság<br />
 is mindkét népelemet megszemélyesíti. Hogy mégis a magyar népnév lett<br />
 a saját elnevezésünkben a domináns, ez az akkori politikai és katonai<br />
 erőviszonyok szerint alakult. Lehet, hogy a honfoglalást megelőző<br />
 rejtélyes, alig ismert Kievi-csata döntötte el a kérdést, de ez a<br />
 megkezdett folyamatot nem hátráltatta.</p>
<p>A harmadik szín, a zöld eredete kissé homályosabb. A magyar<br />
 szóláshagyományból közismert az a mondat, hogy „piros fehér zöld, ez a<br />
 magyar föld". A föld a meleg égövi Afrikában, mindig zöld színű a<br />
 rajta levő növényektől. Kivéve a sivatagi tájakat. Tehát az ősi magyar<br />
 földre már a rímelés miatt is illik a zöld szín. De én még két másik<br />
 alternatívát is elképzelhetőnek tartok. A Kusföld lakóit a főleg<br />
 legeltető gazdálkodásuk miatt, mezősnek is hívták. Kusföld<br />
 beillesztése a birodalomba előidézhette a harmadik néptörzs nemzeti<br />
 ereklyéinek a használatát is. A Kus szobrok kígyóval és a napkarika<br />
 ábrázolása mellett, felvethette a zöld mező szimbólumának a felvételét<br />
 is. De erre nincsenek bizonyítékaim. A másik alternatíva szerint az<br />
 Egyiptomiak a Vörös-tengert is a nagy zöldnek hívták. Ennek<br />
 bizonyítására tudományos adatok is léteznek. Tehát jelképezheti a zöld<br />
 szín a származási területünket szimbolizáló, egykor nagy zöldnek<br />
 nevezett mai Vörös-tenger környékét.</p>
<p>Az ókorból elsősorban a csatajelenetek zászlói maradtak fent az<br />
 utókorra. Ezek többnyire a népelemek felségjeleit takarják. De a<br />
 nemzeti színek mást is mutathatnának úgy, mint a magyaroknál, az egész<br />
 nemzet színjelképeként a piros-fehér-zöldet. Magyarországon a Képes<br />
 Krónika ábrázolásában már a 11. és a 12. században biztosan megjelenik<br />
 a zöld szín, elsőre a hármashalom zöld színezésében. Az akkori krónika<br />
 készítő biztosan nem az ujjából szopta a színezés mikéntjét, ezért<br />
 megállapítható, hogy a zöld szín is a szakrális régmúltba vezet el<br />
 minket.</p>
<p>Nem tudom megállni, hogy ne írjak a csodálatom legfelsőbb fokán a<br />
 magyarság géniuszáról, a csodálatos elsődleges ókori világkultúrát<br />
 megalkotó népről még egy gondolatsort a nemzeti zászlónk kapcsán. Már<br />
 tettem említést arról, hogy a nép központi ún. mag-törzsében, a fehér<br />
 magyarok vallásában a legcsodálatosabb emberi megnyilvánulásként, a<br />
 legnagyobb tiszteletben az anyaságot éltették. Ennek kifejezési<br />
 jelképe a fehér szín, mint a tisztaság csodálatának a<br />
 visszatükröződése. Ha úgy tetszik a figyelmükbe ajánlom, hogy a népünk<br />
 anyasági tisztelete a nemzeti trikolórba szakrálisan is bele van<br />
 kódolva. Mit gondolnak, miért a fehér szín a nemzeti zászlónk középső<br />
 sávja? Az ősiségből érthető meg, hogy a nép fennmaradását a legnagyobb<br />
 mértékben az anyaság védelme biztosítja. A középső fehér sáv szinte<br />
 körkörösen védve került elhelyezésre a nemzeti trikolórban. Felülről a<br />
 harcos piros törzsek, alulról pedig támogatja a nép földje a zöld,<br />
 vagyis a jól megválasztott élőhely, mint a hon ami országot is jelent.<br />
 Talán az egész világon sincs még egy nép, amelyik az országzászlajába<br />
 is belekódolta a tudását, ami egyenesen a természet törvényeit<br />
 személyesíti meg. Kérem, gondolják végig!</p>
<p>A nemzeti zászlónk eredetének leírását ezzel befejezettnek tekintem.<br />
 Egyben kijelentem, hogy a Magyar Nemzeti Zászló keletkezésének eredete<br />
 mintegy ötezer évre visszavezethető, az Egyiptomi-birodalom<br />
 kialakulásának az idejére. Ha valaki a fejtegetéseim nyomán még mindig<br />
 kételkedik az általam leírtakban, azt ajánlom, hogy nézze át a<br />
 világunk jelenlegi országzászlóinak színösszeállítását. A nemzetek<br />
 zászlóinak színképe szinte pontosan lefedi az ókorból az országokat<br />
 megalkotó nemzetségeket. Ha a mediterrán és európai területeket<br />
 nézzük, behatárolható, ahol magyar származású néprészek tartósan<br />
 megfordultak. A piros, a fehér, a piros-fehér, és a piros-fehér-zöld<br />
 összetevőjű Földközi-tenger környéki országzászlókat megjelenítő népek<br />
 között lehet keresni a magyar nép leszakadt rokonnépeit. Ha ezt így<br />
 figyelembe vennénk, nagyon sok rokonnépre találhatnánk rá ebben a<br />
 természeti tájegységben.</p>
<p>2. Magyarország címere.</p>
<p>Nagyon nehezen tudom megemészteni azt a tényt, hogy a hazában nincs<br />
 egyetlen történészünk sem, akinek az utóbbi legintenzívebb 300 éves<br />
 történelemhamisítási gyakorlat következtében, a nemzeti (kis) címerünk<br />
 eredetéről érdemleges mondanivalója lenne. Több forrásomat nem<br />
 történész írta. A nem tudás eredménye lehet, hogy nem a leírók hibája,<br />
 mert a történészi források cenzúrázott jellegűek. Az eredetekről<br />
 átadott tudásanyagból megállapítható, hogy a megszólaltatott tudósok<br />
 Szent István koráig képesek visszamerülni a múltba, de minden<br />
 határozottság nélkül. A következtetésem egyértelmű. Tehát, egyetlen<br />
 magyar történésznek sincs semmiféle eredeti forrása, a nemzeti<br />
 jelképeink valódi eredetéről. Ezen okból nem vállalják a további<br />
 kockázatot. Ez pedig nagyon nagy baj. Akkor a mai történészeink most<br />
 miként szolgálják a magyar nemzet megmaradását? Erre a kérdésre a<br />
 válaszom: sehogy! Így nem lehet a magyar nemzetet a jövőnek<br />
 megtartani. A harmadik évezred elején a biztos ősiséggel nem<br />
 rendelkező népekre a teljes feloldódás vár a nagy nemzetközi<br />
 (globalista) közösségekben. Ha nincs biztos ősiség, elveszik az állam<br />
 is. De ez már nem az én bajom lesz.</p>
<p>Érdekes módon, konkrét bizonyítékok nélkül mégis megfejthető az<br />
 ősiségünk eredete. És kijelenthetem – egy közel emberöltőnyi<br />
 történelmi magánkutatásaimnak köszönhetően – a kevés tudományos adat<br />
 ellenére mégis megfejtettem az elsődleges ókori Indomediterrán<br />
 világkultúra rejtvénykulcsát. Természetesen, más kutatók eredményein<br />
 keresztül. Ez a rejtvénykulcs csak akkor nyithatja ki az ősiségünk<br />
 titkos ajtaját, ha maga a nép is akarja. Sajnos meg kell értenem, hogy<br />
 az Európai Unió aljáig leszegényített magyar közvéleménynek ezer más<br />
 baja van, mint a magyarság valódi származásával foglalkozni. Pedig<br />
 mindenkinek tudnia kellene, hogy a nemzet felzárkózásának Európához<br />
 elsősorban az ősi történelmünk ismeretén keresztül vezet az út. Ennek<br />
 érdekében kínálom fel a nemzet számára az összetartozásunk ereklyéinek<br />
 származástanában a valódi tudományos igényű feldolgozás folytatását.</p>
<p>A Magyar Köztársaság 1989-ben az ún. régi „kis magyar címert"<br />
 választotta nemzeti címerének. A négy alkotórészének a címertana<br />
 tisztán, vonzóan egyszerű. A címer alakjára jellemző a hegyes talpú<br />
 hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott.<br />
 Második mezeje vörös alapon a zöld hármashalmot, és rajta az<br />
 aranykoronás foglalatban álló kettős keresztet tartalmazza. A pajzson<br />
 a magyar szent korona nyugszik. Nézzük sorban a négy motívum<br />
 kérdéskörét.</p>
<p>2/a. A pajzs első mezeje.</p>
<p>A kiscímer első szimbolikája megjelenik a középkori közepes és nagy<br />
 államcímerünkben is. Mindháromban megtalálható a pirossal és ezüsttel<br />
 hétszer vágott négy ezüst (fehér) sáv. Elsőként tehát az Árpádsávok<br />
 kérdéskörét kell megértenünk. A rendelkezésemre álló források leírják,<br />
 hogy a négy sáv nem a négy folyónk, a Duna, a Tisza, a Dráva, és a<br />
 Száva motívumát hordozza magában, hozzátéve, hogy a vágások az Árpádok<br />
 családi színeit, családi jeleit szimbolizálják. Ez azért is igaz<br />
 lehet, mert ők nem a Kárpát-medence szülöttei, és a bevonulásuk előtt<br />
 már használták e jeleket. Már csak az a kérdés, akkor milyek korból<br />
 eredeznek? A magyar nemzeti trikolórnál ismertetett szakrális<br />
 leírásból már tudnunk kell, hogy az Árpád családi hagyománya az<br />
 Egyiptomi-birodalom Hun törzsének ősapjáig – mely az első Árpád<br />
 államalapítót isteníti meg – vezetik vissza a származásukat, több mint<br />
 ötezer évvel ezelőttre. Az egyiptomi ősi napvallásban (tűzimádás), a<br />
 természeti tanításaikban a négy alapelem jelzésére ősidők óta<br />
 használták az oroszlán oldalára felrajzolt négy sáv jelképét, sokszor<br />
 a vállán egy csillaggal. Hogy miért az oroszlánok oldalára rajzolták?<br />
 Ebben a tanulmányban csak annyiban kívánom részletezni, hogy szakrális<br />
 összefüggés van az oroszlán ókori neve a magura, és a magyar név<br />
 eredete között. A nevek etimológiája teljesen azonos.</p>
<p>Minden részlet nélkül ezen a példán szeretném szemléltetni a<br />
 történelmi magánkutatásaim közben elért eredményeimet. A kezembe<br />
 került történelmi kiadványokból kigyűjtöttem minden olyan ókori nevet<br />
 és szavakat, amelyek magyar jelentésű fogalmakat takartak. Megalkottam<br />
 egy több mint ötszáz szavas ókori magyar szótárat. A folyamat közben<br />
 elég nagy gyakorlatra tettem szert régi magyar szavak elolvasására és<br />
 a megértésére. Eszerint a magura szó háromtagú ősi szóösszetétel: mag<br />
 = mag népe (magyar) + ur = úr + ra = Rá a napisten megnevezése. Egy<br />
 nagyon gyakori ősi írástechnikáról is kell szólnom. A mássalhangzós<br />
 írásmódokban, mint a rovásírásban is a szavakban, ahol két azonos vagy<br />
 hasonló írásjegyű mássalhangzó került egymás mellé, mint esetünkben az<br />
 ur-ra szótagoknál, a két mássalhangzót egyberótták. Akik kevésbé<br />
 ismerték az írás nyelvét, úgy vették át a szavakat, ahogy írva voltak,<br />
 esetünkben az ura kifejezés szerint. Az eredeti nyelven még az ur-ra<br />
 másként a rá-úr értelmet jelentette. Összeolvasva vegyes hangrendben:<br />
 magura = napisten-mag(yar)-úr(a) kifejezését adja, átvitt értelemben a<br />
 nép királya jelentéssel. Az ősi mag-királyok önmagukat a hímoroszlán<br />
 hatalmához és erejéhez hasonlították. Az „oroszlán az állatok királya"<br />
 mese-mondása, az emberiség őskorában keletkezett, és csodálatos<br />
 tisztasággal maradt fenn a napjainkra. A magyar szóban a mag + y =<br />
 jaó, jó szavunk hasonulása + ar (úr) +ra (napisten) szótagok<br />
 összeolvasva adják a Rá-napisten-jó-népe kifejezést. Az i, és y betűk<br />
 kiejtésében a j mássalhangzónk hangalakja is felismerhető, mint a<br />
 Jón-tenger (Mare-iónium) kiejtésében. A „gy" kettősbetűnk az y lágyító<br />
 hatásával keletkezett. Teljesen egyértelmű a fogalmak keletkezésének<br />
 azonossága.</p>
<p>Visszatérve témánkhoz, már más kutatók bizonyították, hogy az<br />
 Árpádsávok szimbolikája megegyezik a napvallásban a természet négy<br />
 alapelemének a vallási ábrázolásával. Ez a négy alapelem a víz, a<br />
 levegő, a föld és a tűz. Máig hatóan tökéletesen megfelelnek a földi<br />
 bioszféra életfeltételeinek. Az ábrázolási módjuk megjelenik az<br />
 egyiptomi fáraó jelképeken, de magyar vonatkozásban például az<br />
 esztergomi várkápolna falán is, a kereszténység előtti időből. A<br />
 középkori címeralkotóink bizonyíthatóan ismerték az ősi motívumok<br />
 eredetét, és használták is a címerek kialakításában.</p>
<p>A mai magyar kiscímerre jellemző, hogy a négy jelképének a címertana<br />
 az eredeti motivációkból, az egyszerűsítés okán, már nem tartalmazza<br />
 az őstörténetünk minden mozzanatát. Az első mezejének hétszer vágott<br />
 vörös és ezüst sávjai, a négy elem és a hetes számmisztikán kívül, már<br />
 mentesek miden más szimbólumtól, az említett hét oroszlántól is.</p>
<p>Az első részben leírtam az Egyiptomi-birodalom hunmagyar népének az<br />
 egységesülését. A mintegy ötezer éve kialakult egységes nép nemzeti<br />
 színkombinációja a vörös (piros) és a fehér. A fehér színről tudjuk,<br />
 hogy azt ezüstszínnel is jelölték, ami az anyaság tiszteletét<br />
 jelképezte. Másként, a fáraó (napisten mása) uralkodóként az arany<br />
 karika (glória) mellett, a királynő a holdistennő (ezüst) képében<br />
 jelent meg a motívumokban.</p>
<p>A pontosabb megértés a vágások számában van elrejtve. A hétszeres<br />
 színváltás, az ősi magyar társadalmi szervezet hetes számmisztikájából<br />
 eredezik. Az egyiptomi Hétország, mint a Théba körüli magyar törzs<br />
 állami szervezete, a hetes szám szerint épült fel. Ugye mindenki<br />
 tudja, hogy az időszámításunkban az egy hét, mint a hét napjai,<br />
 szintén ebből a kultúrvilágból került megalkotásra a mai napjainkig<br />
 hatóan. Ez a kisugárzás képződött le a Kis-Ázsia Hettita királysága<br />
 kialakulásában is még az ókorban. De a hétfejű sárkány, a magyar<br />
 népmesék szereplőjének az eredete is, ide vezethető vissza. A hetes<br />
 számmisztika köszön vissza a Biblia teremtés mítoszából is. Szerintem<br />
 minden olvasó tud a honfoglalás mondájában a hét vezér<br />
 vérszerződéséről, mely vallási motívuma szintén a Hétországig, 5-8<br />
 ezer évre mutatja a magyar címer fejlődésének az útját.</p>
<p>A kiscímer első mezejének hétszer vágott jelképéről összefoglalóan<br />
 elmondhatom, hogy eredete ötezer évnél régebbre vezethető vissza.<br />
 Egészen az őskor végéig, az írásbeliség kezdetéig. Az írásbeliség<br />
 kezdeteit úgy kell értenünk, hogy sokszor az első írás a nemzettségek<br />
 jelrendszereiben, jelképeiben került megalkotásra. A közös jelképek<br />
 megőrzése a fejlődő törzsek legfontosabb életfenntartó folyamataivá<br />
 váltak. A népekké szétváló emberiség, amíg tehette, őrizte, védte<br />
 nemzeti szimbólumait. A magyar népek is ezt a magatartást követték,<br />
 amíg tehették. Ápolták az ősiségüket, ha másként nem a mondáikban. A<br />
 középkori nagycsaládok fennállásáig a nagyszülők mesélték az unokáknak<br />
 szájról szájra. A modern újvilágunkban már a nagycsaládok is<br />
 szétestek, megszűnt a hagyományterjesztés ősalapja. Az iskolákban<br />
 pedig a tanterv szerint csak az tanítható, amit a mindenkori hatalom<br />
 megenged. Talán e néhány ok is közrejátszik az ősi hagyományaink<br />
 homályba sűlyesztésében.</p>
<p>Meg kell próbálni újra feléleszteni hiteles ősiségünket, hogy a<br />
 nemzetünk is fennmaradhasson. Ennek érdekében a történelemtudomány<br />
 eredményeinek felhasználásával vissza kell mennünk az úton a<br />
 régmúltba, ameddig csak lehet. Úgy, ahogy Árpád honfoglaló vezérünk és<br />
 környezete tette ezeregyszáz éve. Ők elsősorban az Egyiptomi-birodalom<br />
 első uralkodójáig, az Árpád család ősapjáig, és a magyar<br />
 államszervezet hetes számmisztikájának az eredetéig nyúltak vissza,<br />
 mert még hitelesen tudták az ősiségüket.</p>
<p>Azt nem lehet vitatni, hogy nemzeti címereink az ötezer év alatt<br />
 szerves fejlődésen mentek keresztül. Ennek során a középkorban is több<br />
 címerváltozat alakult ki. De ez nem azt jelenti, hogy a címer<br />
 alapmotívumai is a középkorból eredeznek. A magyar címeralakulatok<br />
 minden esetben a szakrális régmúltból merítettek, de a mindenkori<br />
 királyaink származástudata szerint. A lényeg az, hogy először a mező<br />
 hétszer vágott szimbolikája a Théba fővárosú Hétország magyar, és a<br />
 Menfisz fővárosú Bot és Esthon hun népének az egységesülését képezi<br />
 le, a vallás hetes misztériuma szerint. Másodszor a természeti tudás<br />
 négy alapelemének a vallási tanítását kódolja felénk. Az összefoglalás<br />
 érdekében ismétlem: a Hungária népnevünk eredetét, és a négy őselem<br />
 mondanivalóját tartalmazza a címerünk első mezeje.</p>
<p>2/b. A zöld hármashalom.</p>
<p>A magyar kiscímer második motívuma a vörös alapon a zöld hármashalom<br />
 jelképe. Eredetéről a legnagyobb tanácstalanság jellemzi<br />
 történelemtudományunkat. A 18. századi magyar címertan már a<br />
 Tátra,-Fátra,-Mátra szimbólumának tartja. Másik helyen leírják, hogy a<br />
 portugál Macedo (mintha magyar származású névvel állnánk szemben)<br />
 1687-ben ír elsőként róluk, mint a három legnagyobb hegy szimbóluma,<br />
 de nem nevezi meg őket. Azt sem veszi figyelembe a magyar történészet,<br />
 hogy a Képes Krónika a 11. században már le is rajzolja, mégpedig zöld<br />
 színezéssel. Akkor mégis ki ír róla elsőként?</p>
<p>Ha tovább megyünk vissza a történelmi évezredekben, az Egyiptomi<br />
 hieroglifás írásokban már legalább ötezer éve megjelenik a hármashalom<br />
 hieroglifai jele a ránk maradt szövegekben. Ez a jel nagyon egyszerű,<br />
 egy rövid vízszintes hasáb felső oldalát három hullámjelben rajzolták,<br />
 és minden esetben ország vagy terület leírása kapcsán használták.<br />
 Gondoljunk csak vissza az előző fejezet négy sáv jelképére. Ha a négy<br />
 függőleges vonallal is jelzett négy elem ábrájának tetejét összekötjük<br />
 egy hullámvonallal, azonnal a hármashalom ábráját kapjuk eredményül.<br />
 Talán véletlen motívum összecsengéssel állunk szemben, a négy sáv és a<br />
 hármashalom keletkezésében? Nem, minden esetben a magyar jelképek<br />
 egységes szerves fejlődésének vagyunk tanúi.</p>
<p>Felmerülő kérdés, miért jelölték az egyiptomi hieroglifaírásokban a<br />
 különböző országnevekben a területet a hármashalommal? Ennek a<br />
 gyakorlata is könnyen érthető. Már az őskorban az embercsoportok a<br />
 saját felségterületeiket jól megismerhető, de fontosabb, hogy jól<br />
 védhető területekben jelöljék meg. E törekvések céljaira a folyókkal<br />
 és hegyekkel (kővel) elhatárolt területek feleltek meg a legjobban. A<br />
 mai kő szavunk eredete az őskorba nyúlik vissza, gondoljunk a határkő<br />
 napjainkig fennmaradt kifejezésre. A kő fogalma a tájszólások szerint<br />
 ka, kó, kő és kű változatokban szerepel. Példaként a magyar Öskü<br />
 (Ős-kő), az izraeli Jerikó (Jó-úri-kő), az egyiptomi Horka (Hor-ka) a<br />
 szent sólyomisten országa és a Marokkó (Maúri-kő) fogalmakat említem.<br />
 A hegyekkel körülzárt élőhelyek szimbólumává váló kő (hegy) hármas<br />
 jelölésében a „három a magyar igazság" motívuma fedezhető fel. Ezen a<br />
 helyen a szentháromság magyar eredetére is utalnom kell. Az őseink a<br />
 vallásukban a hármas motívumként a teremtő,-megtartó,-pusztító<br />
 természeti erőket tisztelték a szentháromságban. De ugyanazt a<br />
 szerencsésnek vélt hármas tagozódást takarja az ókori Nílus menti<br />
 három magyar néptörzs egységesülési folyamata, amely az Egyiptomi<br />
 Birodalom fénykorát jellemezte, az időszámítás előtti második<br />
 évezredben.</p>
<p>Tehát, a magyar címerben megjelenő hármashalom eredete is az őskorba<br />
 vezet minket. A jelképekben, mint a hieroglifákban az országnevek<br />
 leírásában a magyar szerencseszám motívumaiként a hármashalom<br />
 jelképével fejezték ki az országokat, a nevek megjelölése mellett. Az<br />
 sem véletlen, hogy a hármashalom a magyar címerekben a zöld színnel<br />
 került ábrázolásra már a Képes Krónikában is, legalább három esetben.<br />
 Mit gondolnak, az egyiptomi Gizai-fennsík három nagy piramisa, vajon<br />
 nem az ősi őshaza meghatározó hegyeinek (Etióp magasföld) leképezése,<br />
 és a hármashalom jelképének gyakorlati megvalósítása? Ha jól<br />
 végiggondoljuk, hogy a hármashalom szimbolikája lehet a nemzeti<br />
 címerünk legrégebbi jelképe, amely akár tízezer évekre is<br />
 visszanyúlik, jelölése csak az élettér zöld színe lehet. Ezek a<br />
 motivációk annyira összefüggenek egymással, hogy megkérdőjelezhetetlen<br />
 a fejlődésük logikája.</p>
<p>2/c. Az aranykoronás foglalatú kettős kereszt.</p>
<p>A kiscímer harmadik motívuma a zöld hármashalmon álló aranykoronás<br />
 foglalatú kettős kereszt. Szerintem a legkönnyebben a kettős kereszt<br />
 eredete érthető meg a magyar címertanban. A nemzeti színeink<br />
 kialakulásakor írtam a hunmagyar egységesülésről. Időszámításunk előtt<br />
 3200 tájékán a Tudó (Thóth) főpap jelentős közreműködésével létrejött<br />
 a két Nílus menti magyar törzs egységesülése. Tudjuk, hogy az<br />
 uralkodói szimbólumok is egységesültek. Ugyancsak létrejött a két nép<br />
 vallási jelképeinek az összevonása is egy rendszerbe. A magyar népek<br />
 őskori legjelentősebb vallási emblémája a nyakba akasztható körosztó<br />
 kereszt volt. Ilyen keresztek kerültek elő a magyarországi ásatások<br />
 során jelentős számban, és nem csak a honfoglalás kori leletekből.</p>
<p>A keresztek a leírásokban az egyenlőszárú, de a hosszabb szárú<br />
 kialakításukról is árulkodnak. Értelmük a körosztáson alapul. Csak<br />
 nagyon röviden írom le, hogy a magyar népek hitvilágában a legfőbb<br />
 isten megjelölésére a kör ábrázolását használták. A kör sehol sem<br />
 kezdődik, és sehol sem végződik eszmeisége, az isten örökkévalóságát<br />
 tükrözte. Úgy gondolták, hogy a kör az maga az egy és oszthatatlan<br />
 teremtő ősanya, valójában maga a természet. Az egy istent a napban<br />
 vélték megtalálni. A magyar népek egyetlen istene a Ré (rá), a<br />
 napisten volt. Neve valószínűleg a „rásüt" összefüggésben is<br />
 fennmaradt. Minden más, az isten ábrázolására alkalmas jelenséget az<br />
 isten másának tartották. Ezek szerint az egértől az oroszlánig, a<br />
 fáraókon keresztül a papokig a megnevezésekben az isten mását<br />
 tekintették bennük. Például a Ramás (Rá napisten földi mása), Ramses<br />
 (Rá-más-ős) fáraónevek a fentiek szerint képződtek. Úgy imádták őket,<br />
 mint az ÚR KHEPE (az úr képe) az egyiptomi napvallásban „oh, te<br />
 egyetlen, oh te tökéletes".</p>
<p>A kört, mint a természet egészét, végtelennek (oszthatatlannak)<br />
 tartották, de a részeit megnevezhették. A napvallás papjainak a<br />
 legfőbb tanítása, a természet négy alapelemének a megismertetését<br />
 jelentette. A négy ezüstsáv eredeténél már írtam a jelenségről. A kör<br />
 kétszeri átlós osztásával elért szimbolika, a kereszt lett a magyarság<br />
 napvalláshoz tartozásának a jelképe, mely egyik formájában nyakba<br />
 akasztva ékszerként hordták.</p>
<p>A hunmagyar egységesülésben a két keresztet viselő nép szimbolikája az<br />
 uralkodói jelvények egybeszerkesztésével, a kettős kereszt<br />
 megalkotásával zárult. A kettős kereszt azt jelentette, hogy a mindkét<br />
 országrészben megkoronázott egyeduralkodó a fáraó, mindkét<br />
 őskeresztény nép ura lehetett. Láthatjuk, mennyire egyszerű, és az<br />
 ókorba visszavezethető eredetű a kettős kereszt szimbolikája.</p>
<p>Nem mehetünk el a zöld hármashalmon álló kettős kereszt aranykoronás<br />
 foglalatú ábrázolása mellett sem szó nélkül. Az aranykorona, másként<br />
 az úrkarika, az északi hun nép királyainak a koronatípusát jelképezi.<br />
 Az arany nevébe a legjelentősebb hunmagyar vallási felfogás titka van<br />
 belekódolva. Mint már írtam a napvallásban, az egyisten imádása<br />
 jellemezte a legfontosabb magyar vallási felfogást, bármerre<br />
 kényszerültek szétvándorolni az árja néprészeink. Az arany szavában a<br />
 hieroglifa, de a rovásírás szerint is egybe van róva az ar (úr, ember)<br />
 és a ra (Rá, a napisten) fogalma. A rovásírás lényegében a hieroglifa<br />
 írás egyszerűsített változata. A már ismert szabálya szerint, ha két<br />
 szótag azonos mássalhangzója kerül egymás mellé, egybeszerkesztik<br />
 őket. Az arany szavában is egy közös „r" betűvel írták le a fém<br />
 fogalmát. A rovásírás tudói – a mágus papsága – ezt a szabályt jól<br />
 ismerték. Ahhoz, hogy megfejthetőek legyenek az ókori magyar írásos<br />
 emlékek, nekünk is alkalmazni kell.</p>
<p>Mégis mit jelent az ómagyar nyelv arany szava? Az előző bekezdésből az<br />
 ar-ra kettős szótagja már érthető, vagyis a rá-úr (napisten)<br />
 értelemben. Az egyik megoldásban az arany szóban az ny rész jelentését<br />
 már a magura és a magyar szavaknál leírt etimológia szerint érthetjük<br />
 meg. Jelentheti a nemzet vagy inkább a nép szó első betűjét, az y<br />
 pedig a jó magyar néphez tartozás képzése hasonulásában az „ny"<br />
 kettősbetűnk eredetét. Összeolvasva a szavunk mai értelme megegyezik:<br />
 arany = úr-rá-jó-népe jelképével, vagyis a napisten-jó-gyermekei<br />
 jelentésével. Csak megemlítem, hogy az arany latin neve az Aurum<br />
 etimológiailag a magyar fogalomból származik.</p>
<p>Másik megoldásban szintén egy magyar nyelvi szabállyal állunk szemben.<br />
 A névelőt sokszor egybeírták (rótták) a névszóval, mely a fordítói<br />
 eltérések eredményeként, a jelentésben is új szót alkotott. E<br />
 feldolgozás szerint az arany szó, a + ra + ny fonetikus képet mutatja.<br />
 Mind a három szótag jelentését már ismerjük az előzőekből. Ezek<br />
 szerint is a magyarok által jól ismert szót, az arany fogalmát írják<br />
 le. Ezzel a megoldással a fogalom értelme: arany = a-rá-jó-népe<br />
 jelképe, vagyis a napisten-jó-gyermekei. Mindkét megoldás<br />
 eredményként, ugyan azt a jelentést hordozza magában. Az ókori magyar<br />
 népek az együvé tartozás jelképét az arany fém mágikus tulajdonságaiba<br />
 kódolták. Talán leírhatom, hogy az ókorban az arany még nem<br />
 egyértelműen a gazdagságot szimbolizálta, inkább a napvalláshoz<br />
 tartozás kifejezésére volt használatos rituális jelkép.</p>
<p>Feltehető kérdés, akkor miért található más népek szimbólumában<br />
 szintén kettős kereszt, ha ez ókori magyar népi ereklye? A kérdésre<br />
 adandó válasz ismét egyszerű. Egyes történészek szerint a kettős<br />
 kereszt magyar ábrázolása bizánci eredetű, és III. Béla király<br />
 (1172-1196) kori magyar átvétel. A valóság ezzel szemben az, hogy pont<br />
 a fordítottja az igaz. A kettős kereszt egyiptomi ómagyar eredetű, és<br />
 bizánci az átvétel. Mint írtam a kettős kereszt eredete i. e. 3200<br />
 éves. A bizánci császárság pedig több mint háromezer évvel későbbi<br />
 államalakulat, vagyis i. u. 395-ben válik önállóvá ez a hatalmi<br />
 szerveződés. Mely területeken alakult meg a Keletrómai Birodalom?<br />
 Elsősorban a Kis-Ázsia és a Fekete-tenger nyugati részén, valamint a<br />
 Balkán-félszigeten. Milyen népek lakták egykoron ezeket a területeket?<br />
 Az Egyiptomból kiáradó, és a hódítók által kiűzött hunmagyar törzsek<br />
 csoportjai. Az ilyen alapú népességre rátelepülő, és velük<br />
 egybeolvadva más nemzetiségekké váló új népek, az után trák, macedón,<br />
 bolgár, görög, szláv stb. nevek alatt adták Bizánc népességét. Ha<br />
 tudományosan megvizsgálhatnánk, hogy milyen nemzetiségeket takarnak a<br />
 felsorolt népnevek, igen nagy meglepetésben lehetne részünk, de erről<br />
 egy másik tanulmányban szeretnék írni. A Macedónok Nagy Sándor<br />
 vezetésével i. e. 365-ben még Egyiptomot is elfoglalták, jól ismerték<br />
 az egyiptomi uralkodói jelképeket. Azzal a tudattal, hogy a<br />
 soknemzetiségű ország népeit csak egységes szimbolikával lehet<br />
 összetartani, választhatták a későbbi császárok az egységesítő kettős<br />
 keresztet uralkodói jelképpé. Ha a kettős keresztet III. Béla hozza be<br />
 az országba, akkor miért ábrázoljuk Szent István királyt is a kettős<br />
 kereszttel és a napkarika glóriával a fején, a budai várnegyedben<br />
 fellelhető lovas szobrán? A szobor készítője tudhatta még, hogy az<br />
 államiságunk megszemélyesítő királya is napkirály származású volt?<br />
 Ebből a jelenségből is megérthető, hogy nemzeti jelképeink eredete<br />
 körül teljes a zűrzavar.</p>
<p>Vajon azz