MAGYARORSZÁG TÖRTÉNELME ÉS A MAGYAR NÉP EREDETE,
AZ ETNOGENEZIS MINDEN NEP TÖRTÉNELMÉNEK
/IGY A MAGYAROKNAK IS/
EGYIK MEGKERÜLHETETLEN KÉRDÉSE ,
MERT A MODERN KORBAN NEMZETI ÖNÉRZET EGYIK FONTOS
TÁPLÁLÓJA ÉPPEN A SZÁRMAZÁSTUDAT ÉS A HAGYOMÁNYŐRZÉS !
A magyar nemzeti ereklyék ősi eredete.
(A magyarok ősei a piramisépítők népe?)
A magyarság mai nemzeti jelképeinek eredetéhez, a szakrális ereklyéink
evolúciójának ismerete nélkül nem tudunk közel férkőzni. Ahhoz, hogy
legalább az eredetüket behatárolhassuk, ismerni kell a nép valódi
származását, az igazi gyökereit. A mai világunkban egyre inkább
elhallgatott, és a származásunkat jegelő társadalmi gyakorlatban, a
történelemtudományok nem a nemzeti ereklyéink valódi ismeretének a
tanítása felé haladnak.
Ameddig nem tisztázódik a magyar nép valódi eredete, addig nem lehet a
nemzeti ereklyéink pontos ismeretéről sem szó. A hivatalos
történelemtanítással szemben, és nem a Magna Hungária őshaza teória
mentén, egyre erősebben kezd kibontakozni egy kis-ázsiai,
mezopotámiai, de akár egyiptomi őshazai kép a viták során. Ebben a
tanulmányomban kihangsúlyozom a magyarság származásának újabb
bizonyítékai szerint, a nemzeti jelképeink valódi és bizonyítható
eredetét. Hogy milyen sikerrel, nem csak rajtam fog múlni.
Szándékomnak megfelelően, bevezetésként a mellékcím kérdésével kezdem
a leírásomat.
Igen! A leghatározottabban állítom, hogy az elfelejtetett
piramisépítők népének titkában, a magyar őstörténet valódisága
rejtezik. Mit gondol az olvasó arról, hogy a Szent-István óta eltelt
ezer év, de különösen a Rákóczi szabadságharc leverése (1711) óta,
mégis mi folyik a Kárpát-medencei magyarság történelemtudatával? A
világtörténelem legnagyobb mértékű történet hamisítása! Ez a folyamat
olyan jól sikerült, hogy a mai magyar emberek már úgy halnak meg, hogy
fogalmuk sincs arról, hogy ők a földtörténet legfényesebb ókori
történelmével rendelkező nép tagjaiként éltek. Talán ez a
tudatlanságban tartás még nagyobb kegyetlensége az elkövetőknek, mint
maga a hamisítás. Nincs sok illúzióm! A mintegy emberöltőnyi
történelemtudományi magánkutatásaim eredményeként a kezembe került
ókori történelmünk rejtvénykulcsa, miszerint a magyarság származása az
ókori Egyiptomi-birodalom Hunmagyar államalkotó nemzetiségéig
vezethető vissza, a teljes értetlenség veszi körül. Pedig sokszor az
elsőre hihetetlennek tűnő dolgok adják magát az igazságot
eredményként. Ennek a tudatában kezdtem hozzá a valóság
közzétételéhez. A magam részéről a legtöbbet, amit egy átlagember adni
tud a népének, elvégeztem. A továbbiakban a néptől és a vezetőitől
függ a magyarság igaz történelmének az újra megtalálása.
A némi történelmi érdeklődéssel rendelkező ember a rengeteg történelmi
kutatásról szóló híradások, könyvek között alig-alig tud eligazodni.
Megint az egyszerűsítő gondolkodást kell, elővennünk segítségképpen.
Az adathalmazból ki kell tudni válogatni azokat az elemeket, amelyek
támpontokat nyújthatnak az elemzésben. Ehhez két út is alkalmazható.
Egyiknél a régmúltból indulunk és érkezünk el a mába, a másiknál a
mától indulunk el és próbálunk a múltba jutni, ameddig csak lehet. Az
első út logikailag értelmetlen, mert ami nem bizonyosság, abból
egyszerûen kiindulni sem lehet, igaz útra. Érdekes, hogy a magyar
történelemtudomány – legalábbis a tanított – ezzel a módszerrel él.
Kijelöli a magyar őshazát, a Magna Hungáriát, és ebből vezeti le a
magyarság származását. Teljesen tévút, tovább nem is foglalkozom vele.
A sokkal logikusabb út a mától, vagyis ha a mai ismert biztos
tényekből indulunk ki, és haladunk a régmúltba. Ennél a formánál
legalább az út eleje biztosan igaz út, és kevésbé lehet eltévedni
rajta. A történelemben néhány leírt adat mellett csak a közvetett
bizonyítékok, a legmodernebb összehasonlító nyelvészeti vizsgálatok,
és régészeti adatok alapján lehet következtetni régmúlt eseményekre.
Én csak a történelemkönyvekben leírt írásos adatokból tudok
következtetéseket levonni. A tudománynak lehetnek módszerei az
állításaim igazolására.
Vegyük a középiskolai történelmi atlasz első oldalán az emberiség
őskori fejlődése lapot, és rajzoljuk fel rá a magyarságról szóló
írásos adatokat a mai időponttól kezdve visszafelé. Legyenek az adatok
a következők: 1. Kárpát-medence, 2. Etelköz, 3. Levédia, 4.
Kazár-birodalom, 5. Alán nép szomszédsága, 6. Maeotis, a monda
szerint, 7. Hun-ország a Kaukázusban (4-5. szd), 8. Szkíta-birodalom,
9. Szavard magyarok, 10. Ősiráni szóegyezés területe, 11. Sumér
szóegyezés területe, 12. Ókori Egyiptom. Szinte 100%-os pontossággal
tudjuk meghatározni a magyarság törzsfejlõdésének, és államisága
történetének nagy pontosságú eredetét. Ha ehhez a modern tudomány
adatait feldolgozhatnánk, megkapnánk a magyar ősiségnek, megbízható,
mások által is elismerhető történetét.
Kérdezhetik, miért nem ezt tanítják az iskolákban? Ez teljesen
érthetetlen magyar viselkedésmód. A Magna Hungáriáról alkotott tanítás
csak abból a meggondolásból lehet érthető, mintha egy láthatatlan
hatalom érdekében, maga a magyar hatalom változtatta meg valamikor az
őstörténetét. Úgy tűnik, hogy ez a törekvés szántszándékkal, a magyar
történelem meghamisításával kívánja megzavarni az összetartozás
érzését, az ősiségtudatot, hogy ezzel megossza a magyarságot, ami a
magyar államiság elvesztéséhez is elvezethet. Sajnos ez eddig nagyon
is jól sikerült, látjuk a Trianoni eseményekben. De a továbbiakban
maradjunk a címbeli kérdéskörnél.
Hogyan lehet értelmezni azt a történelmi vélekedést, hogy az ókorban
egy egész Egyiptomi-birodalmat alkotó (de nem csak azt!), az akkori
legmagasabb kultúrát megteremtő nép csak úgy nyomtalanul, emberestül
eltűnik a semmiségben? Hogyan magyarázható az a tény, hogy az
Egyiptomi-birodalmat már évszázadok óta kutatják régészek más
tudósokkal együtt, és nem akadnak a nemzetiségének történelmi
nyomaira? Ez akkora tudománytalanság, hogy a további következtetések
levonását az olvasóra kell bíznom.
Néhány magyar származású történelemtudós (nem finnugor történész), és
lelkes történelemkutató nyomán én is eljutottam, a fentiek szerint, a
magyar őstörténeti kutatásaimban időben visszafelé egészen Egyiptomig.
És itt az olvasóval el kell fogadtatnom más kutatók eredményeit, hogy
az Egyiptomi-birodalom ókori népessége hunmagyar nemzetiségű és
ómagyar nyelvű embereket jelent! Az ókori történelem nagy része az
egynyelvű (magyar) népek történetéről szól, lásd a Biblia bábeli
nyelvzavar tételét. Ezt a gondolatot a mai Hungária névnevünk
egyezőségével bizonyítom. Az angolok, a németek és a szlávok ősei, a
magyarokról alkotott népnevükben ezt mindig is tudták. Érdekes módon
pont azok felejtették el, akik belőlük származtak.
A magyarság származásának bizonyítását a nemzeti ereklyéink eredetével
szeretném a cikk további részében elvégezni. Kapcsolódni szeretnék a
Magyar Köztársaság Alkotmányának szövegezésében a 76. paragrafus (1),
(2) pontjaihoz, melyek a nemzeti zászló és a címer megfogalmazásáról
szólnak, mert ezek eredete a legkevésbé tisztázott történelmi kérdései
a magyarságnak. Szerintem az alkotmánynak kellene rendelkeznie a
Szent-Korona és a koronázási jelvények szerepéről is a magyar
közéletben. Ezért javasolnám kiegészíteni hatályos alkotmányunkat a
76. § (3) pontjaként a koronázási jelvényeink megnevezésével. Ebben a
tanulmányomban már a fenti kiegészítés szerint tárgyalom a nemzeti
ereklyéink témaköreit. Próbáltam a kialakulásukról tájékozódni
szakkönyvekben, de nem jutottam közelebb a témához. Egyetlen magyar
szerző sincs abban a helyzetben, hogy ismerné a magyar ereklyék biztos
eredetét. Nem volt más lehetőségem, saját kutatásokat kellett végeznem
e kérdéskörben.
Hogyan következhetett el az a társadalmi sötétség a magyar népre, hogy
egyszerűen senki sem tudja a magyar állami jelképek eredetének hiteles
történetét? Minden népre jellemző kell legyen, hogy a kialakulásuk
után az állami jelképeik szerves fejlődésen mennek keresztül. Minden
nép fennmaradása a saját ősiségén keresztül megvalósuló folyamat. Az a
nép, amelyik elveszti az összetartozás szimbólumait, a végítéletre,
vagyis a megsemmisülésre van kárhoztatva. Ehhez két út vezet. Vagy
nincs ősisége egy népnek, vagy szándékosan elveszik a megsemmisítésre
ítéltetett nép ősiségét. Ezzel összezavarva az együvé tartozás
érzéseit, és így idegen hatalmak kiszolgálóivá válva, lassan
beolvadnak azok nemzetiségébe.
Eredetileg nem volt szándékomban más szerzőktől idézni a címertannal
kapcsolatos műveikből, de egy esetben kivételt kell tennem. Egyszerűen
nem tudom felfogni, hogyan lehet olyan elképesztően lenéző módon ehhez
a szent kérdéskörhöz nyúlni, mint ahogy Bertényi Iván a Mecénás
Könyvkiadónál 1993-ban kiadott, Új magyar címertan könyvében a 70.
oldalon teszi: „Elképzelhető, hogy egyszerűsítve – az akinek nincs
címere, oroszlánt visel – elv hatására rajzolt fantáziacímerről van
szó". A kérdéses esetben II. András (1205-1235) királyunk hét
oroszlánt ábrázoló királycímeréről ír a szerző. Én csak annyi
kommentárt fűzök a megdöbbenésemhez, hogy a téma iránti magasztosság,
képes lett volna a teljeskörű tudatlanságot is ellensúlyozni. II.
András királyunk és környezete, még a legpontosabb ismertekkel
rendelkezett a magyar nép eredetét illetően. Ők még tudták, hogy a
magyarság származása abból a kultúrkörnyezetből ered, ahol az
oroszlánok őshonosan élnek, és ahol a hetes szent számmisztika szerint
szerveződött a nép állama és vallása.
Nagyon érdekes lenne elemezni egy történésznek, hogy miként fogadta el
az országgyűlés a mai állami jelképek használatát, ha senki sem ismeri
a pontos eredetét? Vagy ez a mai államvezetést, a többpártrendszert
már nem is érdekli? Itt egy nagyon sarkalatos nemzeti kérdésről lenne
szó, de ennek feltárása egy másik írás feladata lehet. De az is
megkérdezhető, vajon akik elfogadásra javasolták a mai jelképeinket,
azok tudták-e az eredeteiket? A több tízezer diplomás magyar történész
miért nem ismeri a magyar szimbólumok igazi eredetét? Szintén rejtély!
Hogy miért sikerült nekem rábukkanni remélhetőleg a valóságra, nem
másnak, csak annak köszönhető, hogy valószínűleg én ástam a
legmélyebbre a magyar történelem régmúltjában.
A mai meghatározó történészeink közül néhányan odáig merészkedtek,
hogy megkérdőjelezik a ránk maradt magyar ősgesztáink hitelességét.
Pedig ezekben a leírásokban a színtiszta igazság került leírásra.
Semmi mást nem kellett volna tenni egy nemzeti elkötelezett tudósnak,
csak a fellelhető ősgesztáink összedolgozását elvégezni egy új magyar
őstörténetben. Ugyanis a teljes igazság nem egyenként, hanem az összes
ősgesztában van leírva, néhány ellentmondás feloldásával. Egy irodalmi
leírás sohasem tartalmazhatja a teljes igazságot, erre a szubjektív
elemek sem adnak lehetőséget. Csak említem, hogy talán a Kézai krónika
megy legmesszebbre vissza a magyar őstörténetben, az Evilát földjéig
(Vörös-tenger észak-keleti szarva). De a leírásokban említést tesznek
a forró égövi emlékekről, mint Dankáliáról, Etiópiáról, Núbiáról,
Egyiptomról is. Miért nem tud a magyar közvélemény ezekről a
dolgokról? Pedig én is ezekből a gondolatokból indultam ki kutatásaim
során.
A történeti leírások törvényszerűségei alapján fel kellett tételeznem,
hogy a magyarság állami szimbólumai nem az utóbbi ezer év terméke, de
még csak nem is honfoglalás korabeli. Hogyan tételezheti fel a
finnugor történészet, hogy csak úgy összeáll hét törzs, és elfoglalnak
egy nagy országot, a Kárpát-medencét területileg és a lakossággal
együtt? De ha még el is foglalhatják, hogyan tarthatják meg államilag
egységesen hosszú időszakra? Egy ilyen feladatot csak már előzőleg
hosszú évezredekig egységesült, egygondolkodású néppel lehet
elvégezni. Minden logikai jel szerint, a magyarság már a honfoglalás
előtt évezredekig együtt élő, egységesült társadalmat feltételez, a
sikeres új államisága megalkotásához.
De hol lehet azaz őshaza, amelyikben a fejlett társadalmi tudatunk
kialakult? A finnugor történészek semmivel sem bizonyítható Magna
Hungária őshazaképe, a fentiek szerint elvetendő álláspont. Ezzel
kapcsolatban pont arról írnak, hogy pogány és barbár nép voltunk.
Persze lehettek az Ural környékére vándorolt peremlakó (permi) magyar
ajkú néprészek arrafelé, de nekünk a nép törzsét, vagyis a nép
központi magját kell megtalálnunk. A fenti tizenkét pont szerinti
magyar tartózkodási helyek ismertetésétől ebben a tanulmányban
eltekintek. A magyar nép szerves fejlődésében csak a tizenkettedik,
tehát az ókori egyiptomi jelenlétünkkel foglalkoznom, a nemzeti
jelképeink kialakulásának ismertetésében.
A megnevezett alkotmánytervezethez igazodva, a nemzeti szimbólumaink
közül a kérdéses eredetűeket – a reális hipotézisem szerint – az
alábbi csoportosításban tárgyalom:
1. 76.§ (1) pontja: Magyarország zászlaja.
2. 76.§ (2) pontja: Magyarország címere, a Szent Koronával.
3. 76.§ (3) pontja: Koronázási jelvények.
1. Magyarország zászlaja.
Nemzeti jelképeink eredetének megértéséhez csak a háromszínű
piros-fehér-zöld trikolór kialakulásának a történelmi folyamatán
keresztül vezet az út. A magyarság történelmi kialakulásának a
fentiekben vázlatpontszerűen leírt útjából, most az emberileg
belátható út végéről induljunk visszafelé a mába. Kezdjük a nemzeti
színeink eredetének kialakulásával munkánkat. Feltételezem, hogy önök
méltányolták azt a kérésemet, hogy fogadják el az ókori Egyiptom
nyelvének az ómagyart, minden további bizonyítás nélkül. Vannak
kutatók, akik ezt a munkát már eklatánsan elvégezték Ezért a
továbbiakban csak az egyiptomi államalakulat kialakulásával, kell
foglalkoznom. Az özönvíz Biblia általi megemlékezését is követően a
Nílus folyam északi részére, a Vörös-tenger Puntia területéről, a
később hunoknak nevezett népesség vándorolt. Megalakult az
alsó-egyiptomi Bothon és Esthon Nílus menti ország a hunok népéből.
Nemzeti kialakulásuk kezdete mintegy nyolcezer évvel ezelőttre tehető.
A honi-hunok fővárosa Menfer (Menfisz), nemzeti színük a vörös. A
nemzeti színüknek kettős eredete van. Első megközelítésben a Puntia
körüli vörös sivatagról eredezik. De szerintem a második megközelítés
is fontos, ugyanis a vörös a harcos, a nép magját körülvevő védő
nemzetrészek szimbólumát is jelenti.
A Nílus Asszuán (Asszonyhon) környékére az elsivatagosodó Etióp
magasföld körzetéből a mag népe telepedett meg, és alakította ki a
felső-egyiptomi Magúr vagy inkább a Hétúr államalakulatot Tebu (Théba)
fővárossal. Ez az államalakulat képződése is mintegy nyolcezer évvel
ezelőttre tehető. Ennek az államalakulatnak a nemzeti színe a fehér
(fehér magyarok). A szín jelkép eredete legvalószínűbb értelme a
tisztaság, mármint a nemzettség magtörzse, központi eleme értelemben.
A mag népére jellemző volt az anyaság tisztelete, egy területét
nevezték Asszonyhonnak (Asszuán) is. Az egyiptomi vallásban a nőiség
színe az ezüst (fehér) volt, és a hold szimbólumával jelezték. Ebből a
vallási körből ered a Nagy Boldogasszony kifejezésünk. Vajon
véletlen-e, hogy Szent István királyunk a magyarok boldogasszonyának,
Szent (Szűz) Máriának [Ős-Ma (anya)] ajánlotta fel a megüresedett
magyar trónt? A termékenységi vallások eredete is ide kapcsolódó
fogalmak.
A hunmagyarság két legjelentősebb törzsének kialakulásáról a
legrövidebben írtam. Már itt kell megemlítenem, hogy a Nílus délebbi,
Núbia és Etiópia tájékán egy újabb törzs, mégpedig a fekete-magyarok,
eredeti nevükön a Kus nép szerveződött államalakulatba. Az ő
népnevükben a kusok mellett, a fekete és mezős névalakok is
előfordulnak. A mezősből akár következtethetünk a nemzeti színükre,
ami a zöld is lehetett. Azt hogy milyen nyelven beszéltek, az írásos
és uralkodói névképzésben a magyar jelleg dominál.
Egyiptom ókori történelméből tudjuk, hogy a Nílus mentén kialakuló
államalakulatok – a rend tekintetében – sokszor egymás ellen is
felléptek. Elsőként a hunok, majd válaszként a magyarok hajtottak
végre egymás elleni háborúkat. Az időszámítás előtt 3400-3200 körül
lezajlott utolsó ilyen akciót követően, a Dél-Egyiptomi király Ménes
(Mén-ős) legyőzte az Észak-Egyiptomi Osiris (Hun-ősúr) királyát. A
trónviszályt – a Tudó nevű főpap közvetítésével – egy
nemzetegységesülés követte. A politikai magállapodás szerint létrejött
a kettős királyság intézménye. Vagyis a mindenkori fáraó mindkét
országrész ura lett, és a közös állami jelképeket is egységesen
kezelték. Tehát létrejött a piros-fehér egyiptomi nemzeti
színkombináció. Ez a színkombináció még ma is, a két felső színt
alkotja Egyiptom lobogójában.
Többszöri súrlódások következtében i. e. 1990 tájékán a 12. dinasztia
fáraói meghódítják a Kusföldet is. Ezt úgy kell érteni, hogy egy újabb
államszövetségben a Kusföldet harmadikként, a kettős Egyiptom
államalakulatába tagosítják. Ezzel kialakult az egységes, szinte az
egész Nílus menti területeknek egy nemzetként történő működtetése,
vagyis az első teljeskörű Magyar-Egyesült-Államok szervezete. Volt
időszak, amikor a fekete kusok adták Egyiptom fáraóit.
Kérdezheti az olvasó, mi köze van ezeknek az eseményeknek a magyar
nemzeti trikolórhoz? Szerintem nagyon is sok. Megértéséhez a
történelemben ugorjunk most mintegy 4 ezer évet. Máris a magyar
honfoglalás 895. évének eseményeinél vagyunk. Milyen színű zászlók
alatt vonultak be Árpád hadai az országba? Egyes leírások szerint a
vörös szín alatt, más leírások szerint pedig az Árpád-sávos
piros-fehér csíkozottságú zászlók alatt. Mindkét színjelkép, mint már
tudjuk Egyiptomi eredetre mutat. A vörös harcos népességet, a hun
népelemet, a vörös szín jelképezi. A piros-fehér sávozottság az
egységesült hunmagyarokat jelképezi. De vajon ezt bizonyítani is
lehet?
Az Árpád honfoglalás kori eseményeknél ne felejtsük el azt a tényt,
hogy erre az időszakra Egyiptomból a magyar ajkú népelem már ezer éve
kiszorult. A helyünket perzsák, görögök, rómaiak, arabok és végül a
törökök foglalták el. A magyar elem csak nyomokban, a kopt kultúrában
fedezhető még fel. Az Egyiptomi őshazából kiszorult magyar árja
(kiáradó) népesség Kis-Ázsián és a Kaukázuson keresztül mintegy ezer
év alatt jutott el sorban utolsó állomásához, a Kárpát-medencei
végleges államalapításához. A téma szerint ezzel a kérdéskörrel is
csak a nemzeti színek mértékéig foglalkozom. Még annyit írok róla,
hogy a honfoglalás kori Kárpát-medence őslakosságát úgy kell
elképzelni, mint az Egyiptomból és a Kaukázus környékéről már
előzőleg, évezredek alatt kiáradó népelemek királyságainak országát.
Sok kiskirály, széteső hatalmi szerepkörrel.
Nemzeti színeink eredetének megértéséhez, Álmos és Árpád vezérek
dinasztiája történelmi titkainak leírásával juthatunk a legközelebb.
Az Árpád családi névtörténetéről röviden:
1. Ügek (Ügyek) fejedelem – nagyapja Árpádnak – dunai magyar honból
származó királyfi.
2. Emese – nagyanyja, Ügek felesége – Kaukázus menti Hun királylány.
3. Álmos – Árpád apja – nevének ómagyar jelentése: Élő-Más, vagyis a
Rá napisten élő mása (élő isten), helyettes hun király, egyiptomi
eredetű szakrális uralkodói (fáraó) név származék, és nem az álom
fogalom változata. Királyi feladata a kárpát-medencei honegyesítési
folyamat politikai végrehajtása.
4. Árpád – Álmos fia – sötétes arcú katonai vezér. A nevének ómagyar
jelentése: Ár = úr + (a)pa + d = dóm, szent hely. Értelme: Úr- apád,
vagyis a Föld-szent-ura (Ptah), szintén szakrális egyiptomi eredetű
uralkodói név, és nem árpácska képzésű fogalom. Hacsak annyiban nem,
hogy az árpa növény is az Árpád őskirályról kapta a nevét. A
Nílus-delta első hun uralkodójának neve tehát Árpád volt, mintegy 5-8
ezer évvel ezelőtt. A hun nép az ősapjának istenségét tisztelte benne.
A honfoglaló Árpád vezérnek királyfiként feladata volt a
kárpát-medencei honegyesítés katonai feladatainak a végrehajtása.
A rövid ismertetésből világosan kitűnik, hogy a magyar honfoglalási
folyamat, nem egy pillanatnyi katonai vereséghez kapcsolódó,
pánikszerű menekülési stratégia eredménye. A honegyesítés
levezetéséhez dinasztiák közötti évtizedek alatt lejátszódó politikai
folyamatok adták a motivációt. És az sem kizárható tény, hogy magát az
eseményt a kárpát-medencei uralkodó körök kezdeményezéseként
értékeljük. Az egyre erősödő nemzetközi nyomás (német-római)
elhárítása érdekében nősült be Ügek a hun királyi családba, hogy egy
kedvező katonai helyzetben végrehajtásra kerülhessen a nevezetes
történelmi esemény. És a kedvező politikai helyzet 895-ben létrejött,
megvalósult az egységes kárpát-medencei magyar állam.
De még adós vagyok a nemzeti zászlónk történetéből az eredet pontos
meghatározásával. A figyelmes olvasó már a felvezetésből megérthette,
hogy a magyar államiság eredete sokkal, de sokkal régebbi ezer évnél.
Vajon miért kapott egyiptomi szakrális királyi elnevezéseket az Árpád
dinasztiája? Egy ilyen mozzanat soha sem lehet véletlen. Árpád és
családtagjai azért kaptak Egyiptomi királyi elnevezéseket, mert az
ősiségüket, szakrális eredetüket ők egészen a hunok ősapjáig, a
hunföld ősuráig, több mint ötezer évre vezették vissza. Egy ilyen
névválasztás sohasem épülhet hazugságra. Legfeljebb egy kicsit
színesebbé tehető a valóságban, de hogy holtbiztosan valóságos alapja
van a folyamatnak, az megkérdőjelezhetetlen. Ebből a történelmi
megfontolásból már nem nehéz meghatározni, a magyar nemzeti lobogó
színkialakulását.
A nemzeti trikolórban a felső szín a vörös, másképpen a piros szín. A
hun népelem nemzeti eleme is a piros (vörös). A honfoglaló Árpád azért
választhatta zászlajának a vörös színt, mert ő önmagát hun
származásúnak tartotta. De azért használhatta a piros-fehér ún.
Árpádsávos lobogót is, mert az ötezer éves újbóli testvéresülés
következtében a nép a hunmagyar népnevet vette fel, vagyis a piros és
fehér színek együtt jelentik a hunmagyar népet. Tehát, a nemzeti
zászlónk két színének az eredete teljesen bizonyíthatóan, az ókori
Egyiptomi-birodalom színei. Jelképezi a két néptörzs újra
egységesülését. Meg kell jegyeznem, hogy a Kárpát-medencei magyarság
is mindkét népelemet megszemélyesíti. Hogy mégis a magyar népnév lett
a saját elnevezésünkben a domináns, ez az akkori politikai és katonai
erőviszonyok szerint alakult. Lehet, hogy a honfoglalást megelőző
rejtélyes, alig ismert Kievi-csata döntötte el a kérdést, de ez a
megkezdett folyamatot nem hátráltatta.
A harmadik szín, a zöld eredete kissé homályosabb. A magyar
szóláshagyományból közismert az a mondat, hogy „piros fehér zöld, ez a
magyar föld". A föld a meleg égövi Afrikában, mindig zöld színű a
rajta levő növényektől. Kivéve a sivatagi tájakat. Tehát az ősi magyar
földre már a rímelés miatt is illik a zöld szín. De én még két másik
alternatívát is elképzelhetőnek tartok. A Kusföld lakóit a főleg
legeltető gazdálkodásuk miatt, mezősnek is hívták. Kusföld
beillesztése a birodalomba előidézhette a harmadik néptörzs nemzeti
ereklyéinek a használatát is. A Kus szobrok kígyóval és a napkarika
ábrázolása mellett, felvethette a zöld mező szimbólumának a felvételét
is. De erre nincsenek bizonyítékaim. A másik alternatíva szerint az
Egyiptomiak a Vörös-tengert is a nagy zöldnek hívták. Ennek
bizonyítására tudományos adatok is léteznek. Tehát jelképezheti a zöld
szín a származási területünket szimbolizáló, egykor nagy zöldnek
nevezett mai Vörös-tenger környékét.
Az ókorból elsősorban a csatajelenetek zászlói maradtak fent az
utókorra. Ezek többnyire a népelemek felségjeleit takarják. De a
nemzeti színek mást is mutathatnának úgy, mint a magyaroknál, az egész
nemzet színjelképeként a piros-fehér-zöldet. Magyarországon a Képes
Krónika ábrázolásában már a 11. és a 12. században biztosan megjelenik
a zöld szín, elsőre a hármashalom zöld színezésében. Az akkori krónika
készítő biztosan nem az ujjából szopta a színezés mikéntjét, ezért
megállapítható, hogy a zöld szín is a szakrális régmúltba vezet el
minket.
Nem tudom megállni, hogy ne írjak a csodálatom legfelsőbb fokán a
magyarság géniuszáról, a csodálatos elsődleges ókori világkultúrát
megalkotó népről még egy gondolatsort a nemzeti zászlónk kapcsán. Már
tettem említést arról, hogy a nép központi ún. mag-törzsében, a fehér
magyarok vallásában a legcsodálatosabb emberi megnyilvánulásként, a
legnagyobb tiszteletben az anyaságot éltették. Ennek kifejezési
jelképe a fehér szín, mint a tisztaság csodálatának a
visszatükröződése. Ha úgy tetszik a figyelmükbe ajánlom, hogy a népünk
anyasági tisztelete a nemzeti trikolórba szakrálisan is bele van
kódolva. Mit gondolnak, miért a fehér szín a nemzeti zászlónk középső
sávja? Az ősiségből érthető meg, hogy a nép fennmaradását a legnagyobb
mértékben az anyaság védelme biztosítja. A középső fehér sáv szinte
körkörösen védve került elhelyezésre a nemzeti trikolórban. Felülről a
harcos piros törzsek, alulról pedig támogatja a nép földje a zöld,
vagyis a jól megválasztott élőhely, mint a hon ami országot is jelent.
Talán az egész világon sincs még egy nép, amelyik az országzászlajába
is belekódolta a tudását, ami egyenesen a természet törvényeit
személyesíti meg. Kérem, gondolják végig!
A nemzeti zászlónk eredetének leírását ezzel befejezettnek tekintem.
Egyben kijelentem, hogy a Magyar Nemzeti Zászló keletkezésének eredete
mintegy ötezer évre visszavezethető, az Egyiptomi-birodalom
kialakulásának az idejére. Ha valaki a fejtegetéseim nyomán még mindig
kételkedik az általam leírtakban, azt ajánlom, hogy nézze át a
világunk jelenlegi országzászlóinak színösszeállítását. A nemzetek
zászlóinak színképe szinte pontosan lefedi az ókorból az országokat
megalkotó nemzetségeket. Ha a mediterrán és európai területeket
nézzük, behatárolható, ahol magyar származású néprészek tartósan
megfordultak. A piros, a fehér, a piros-fehér, és a piros-fehér-zöld
összetevőjű Földközi-tenger környéki országzászlókat megjelenítő népek
között lehet keresni a magyar nép leszakadt rokonnépeit. Ha ezt így
figyelembe vennénk, nagyon sok rokonnépre találhatnánk rá ebben a
természeti tájegységben.
2. Magyarország címere.
Nagyon nehezen tudom megemészteni azt a tényt, hogy a hazában nincs
egyetlen történészünk sem, akinek az utóbbi legintenzívebb 300 éves
történelemhamisítási gyakorlat következtében, a nemzeti (kis) címerünk
eredetéről érdemleges mondanivalója lenne. Több forrásomat nem
történész írta. A nem tudás eredménye lehet, hogy nem a leírók hibája,
mert a történészi források cenzúrázott jellegűek. Az eredetekről
átadott tudásanyagból megállapítható, hogy a megszólaltatott tudósok
Szent István koráig képesek visszamerülni a múltba, de minden
határozottság nélkül. A következtetésem egyértelmű. Tehát, egyetlen
magyar történésznek sincs semmiféle eredeti forrása, a nemzeti
jelképeink valódi eredetéről. Ezen okból nem vállalják a további
kockázatot. Ez pedig nagyon nagy baj. Akkor a mai történészeink most
miként szolgálják a magyar nemzet megmaradását? Erre a kérdésre a
válaszom: sehogy! Így nem lehet a magyar nemzetet a jövőnek
megtartani. A harmadik évezred elején a biztos ősiséggel nem
rendelkező népekre a teljes feloldódás vár a nagy nemzetközi
(globalista) közösségekben. Ha nincs biztos ősiség, elveszik az állam
is. De ez már nem az én bajom lesz.
Érdekes módon, konkrét bizonyítékok nélkül mégis megfejthető az
ősiségünk eredete. És kijelenthetem – egy közel emberöltőnyi
történelmi magánkutatásaimnak köszönhetően – a kevés tudományos adat
ellenére mégis megfejtettem az elsődleges ókori Indomediterrán
világkultúra rejtvénykulcsát. Természetesen, más kutatók eredményein
keresztül. Ez a rejtvénykulcs csak akkor nyithatja ki az ősiségünk
titkos ajtaját, ha maga a nép is akarja. Sajnos meg kell értenem, hogy
az Európai Unió aljáig leszegényített magyar közvéleménynek ezer más
baja van, mint a magyarság valódi származásával foglalkozni. Pedig
mindenkinek tudnia kellene, hogy a nemzet felzárkózásának Európához
elsősorban az ősi történelmünk ismeretén keresztül vezet az út. Ennek
érdekében kínálom fel a nemzet számára az összetartozásunk ereklyéinek
származástanában a valódi tudományos igényű feldolgozás folytatását.
A Magyar Köztársaság 1989-ben az ún. régi „kis magyar címert"
választotta nemzeti címerének. A négy alkotórészének a címertana
tisztán, vonzóan egyszerű. A címer alakjára jellemző a hegyes talpú
hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott.
Második mezeje vörös alapon a zöld hármashalmot, és rajta az
aranykoronás foglalatban álló kettős keresztet tartalmazza. A pajzson
a magyar szent korona nyugszik. Nézzük sorban a négy motívum
kérdéskörét.
2/a. A pajzs első mezeje.
A kiscímer első szimbolikája megjelenik a középkori közepes és nagy
államcímerünkben is. Mindháromban megtalálható a pirossal és ezüsttel
hétszer vágott négy ezüst (fehér) sáv. Elsőként tehát az Árpádsávok
kérdéskörét kell megértenünk. A rendelkezésemre álló források leírják,
hogy a négy sáv nem a négy folyónk, a Duna, a Tisza, a Dráva, és a
Száva motívumát hordozza magában, hozzátéve, hogy a vágások az Árpádok
családi színeit, családi jeleit szimbolizálják. Ez azért is igaz
lehet, mert ők nem a Kárpát-medence szülöttei, és a bevonulásuk előtt
már használták e jeleket. Már csak az a kérdés, akkor milyek korból
eredeznek? A magyar nemzeti trikolórnál ismertetett szakrális
leírásból már tudnunk kell, hogy az Árpád családi hagyománya az
Egyiptomi-birodalom Hun törzsének ősapjáig – mely az első Árpád
államalapítót isteníti meg – vezetik vissza a származásukat, több mint
ötezer évvel ezelőttre. Az egyiptomi ősi napvallásban (tűzimádás), a
természeti tanításaikban a négy alapelem jelzésére ősidők óta
használták az oroszlán oldalára felrajzolt négy sáv jelképét, sokszor
a vállán egy csillaggal. Hogy miért az oroszlánok oldalára rajzolták?
Ebben a tanulmányban csak annyiban kívánom részletezni, hogy szakrális
összefüggés van az oroszlán ókori neve a magura, és a magyar név
eredete között. A nevek etimológiája teljesen azonos.
Minden részlet nélkül ezen a példán szeretném szemléltetni a
történelmi magánkutatásaim közben elért eredményeimet. A kezembe
került történelmi kiadványokból kigyűjtöttem minden olyan ókori nevet
és szavakat, amelyek magyar jelentésű fogalmakat takartak. Megalkottam
egy több mint ötszáz szavas ókori magyar szótárat. A folyamat közben
elég nagy gyakorlatra tettem szert régi magyar szavak elolvasására és
a megértésére. Eszerint a magura szó háromtagú ősi szóösszetétel: mag
= mag népe (magyar) + ur = úr + ra = Rá a napisten megnevezése. Egy
nagyon gyakori ősi írástechnikáról is kell szólnom. A mássalhangzós
írásmódokban, mint a rovásírásban is a szavakban, ahol két azonos vagy
hasonló írásjegyű mássalhangzó került egymás mellé, mint esetünkben az
ur-ra szótagoknál, a két mássalhangzót egyberótták. Akik kevésbé
ismerték az írás nyelvét, úgy vették át a szavakat, ahogy írva voltak,
esetünkben az ura kifejezés szerint. Az eredeti nyelven még az ur-ra
másként a rá-úr értelmet jelentette. Összeolvasva vegyes hangrendben:
magura = napisten-mag(yar)-úr(a) kifejezését adja, átvitt értelemben a
nép királya jelentéssel. Az ősi mag-királyok önmagukat a hímoroszlán
hatalmához és erejéhez hasonlították. Az „oroszlán az állatok királya"
mese-mondása, az emberiség őskorában keletkezett, és csodálatos
tisztasággal maradt fenn a napjainkra. A magyar szóban a mag + y =
jaó, jó szavunk hasonulása + ar (úr) +ra (napisten) szótagok
összeolvasva adják a Rá-napisten-jó-népe kifejezést. Az i, és y betűk
kiejtésében a j mássalhangzónk hangalakja is felismerhető, mint a
Jón-tenger (Mare-iónium) kiejtésében. A „gy" kettősbetűnk az y lágyító
hatásával keletkezett. Teljesen egyértelmű a fogalmak keletkezésének
azonossága.
Visszatérve témánkhoz, már más kutatók bizonyították, hogy az
Árpádsávok szimbolikája megegyezik a napvallásban a természet négy
alapelemének a vallási ábrázolásával. Ez a négy alapelem a víz, a
levegő, a föld és a tűz. Máig hatóan tökéletesen megfelelnek a földi
bioszféra életfeltételeinek. Az ábrázolási módjuk megjelenik az
egyiptomi fáraó jelképeken, de magyar vonatkozásban például az
esztergomi várkápolna falán is, a kereszténység előtti időből. A
középkori címeralkotóink bizonyíthatóan ismerték az ősi motívumok
eredetét, és használták is a címerek kialakításában.
A mai magyar kiscímerre jellemző, hogy a négy jelképének a címertana
az eredeti motivációkból, az egyszerűsítés okán, már nem tartalmazza
az őstörténetünk minden mozzanatát. Az első mezejének hétszer vágott
vörös és ezüst sávjai, a négy elem és a hetes számmisztikán kívül, már
mentesek miden más szimbólumtól, az említett hét oroszlántól is.
Az első részben leírtam az Egyiptomi-birodalom hunmagyar népének az
egységesülését. A mintegy ötezer éve kialakult egységes nép nemzeti
színkombinációja a vörös (piros) és a fehér. A fehér színről tudjuk,
hogy azt ezüstszínnel is jelölték, ami az anyaság tiszteletét
jelképezte. Másként, a fáraó (napisten mása) uralkodóként az arany
karika (glória) mellett, a királynő a holdistennő (ezüst) képében
jelent meg a motívumokban.
A pontosabb megértés a vágások számában van elrejtve. A hétszeres
színváltás, az ősi magyar társadalmi szervezet hetes számmisztikájából
eredezik. Az egyiptomi Hétország, mint a Théba körüli magyar törzs
állami szervezete, a hetes szám szerint épült fel. Ugye mindenki
tudja, hogy az időszámításunkban az egy hét, mint a hét napjai,
szintén ebből a kultúrvilágból került megalkotásra a mai napjainkig
hatóan. Ez a kisugárzás képződött le a Kis-Ázsia Hettita királysága
kialakulásában is még az ókorban. De a hétfejű sárkány, a magyar
népmesék szereplőjének az eredete is, ide vezethető vissza. A hetes
számmisztika köszön vissza a Biblia teremtés mítoszából is. Szerintem
minden olvasó tud a honfoglalás mondájában a hét vezér
vérszerződéséről, mely vallási motívuma szintén a Hétországig, 5-8
ezer évre mutatja a magyar címer fejlődésének az útját.
A kiscímer első mezejének hétszer vágott jelképéről összefoglalóan
elmondhatom, hogy eredete ötezer évnél régebbre vezethető vissza.
Egészen az őskor végéig, az írásbeliség kezdetéig. Az írásbeliség
kezdeteit úgy kell értenünk, hogy sokszor az első írás a nemzettségek
jelrendszereiben, jelképeiben került megalkotásra. A közös jelképek
megőrzése a fejlődő törzsek legfontosabb életfenntartó folyamataivá
váltak. A népekké szétváló emberiség, amíg tehette, őrizte, védte
nemzeti szimbólumait. A magyar népek is ezt a magatartást követték,
amíg tehették. Ápolták az ősiségüket, ha másként nem a mondáikban. A
középkori nagycsaládok fennállásáig a nagyszülők mesélték az unokáknak
szájról szájra. A modern újvilágunkban már a nagycsaládok is
szétestek, megszűnt a hagyományterjesztés ősalapja. Az iskolákban
pedig a tanterv szerint csak az tanítható, amit a mindenkori hatalom
megenged. Talán e néhány ok is közrejátszik az ősi hagyományaink
homályba sűlyesztésében.
Meg kell próbálni újra feléleszteni hiteles ősiségünket, hogy a
nemzetünk is fennmaradhasson. Ennek érdekében a történelemtudomány
eredményeinek felhasználásával vissza kell mennünk az úton a
régmúltba, ameddig csak lehet. Úgy, ahogy Árpád honfoglaló vezérünk és
környezete tette ezeregyszáz éve. Ők elsősorban az Egyiptomi-birodalom
első uralkodójáig, az Árpád család ősapjáig, és a magyar
államszervezet hetes számmisztikájának az eredetéig nyúltak vissza,
mert még hitelesen tudták az ősiségüket.
Azt nem lehet vitatni, hogy nemzeti címereink az ötezer év alatt
szerves fejlődésen mentek keresztül. Ennek során a középkorban is több
címerváltozat alakult ki. De ez nem azt jelenti, hogy a címer
alapmotívumai is a középkorból eredeznek. A magyar címeralakulatok
minden esetben a szakrális régmúltból merítettek, de a mindenkori
királyaink származástudata szerint. A lényeg az, hogy először a mező
hétszer vágott szimbolikája a Théba fővárosú Hétország magyar, és a
Menfisz fővárosú Bot és Esthon hun népének az egységesülését képezi
le, a vallás hetes misztériuma szerint. Másodszor a természeti tudás
négy alapelemének a vallási tanítását kódolja felénk. Az összefoglalás
érdekében ismétlem: a Hungária népnevünk eredetét, és a négy őselem
mondanivalóját tartalmazza a címerünk első mezeje.
2/b. A zöld hármashalom.
A magyar kiscímer második motívuma a vörös alapon a zöld hármashalom
jelképe. Eredetéről a legnagyobb tanácstalanság jellemzi
történelemtudományunkat. A 18. századi magyar címertan már a
Tátra,-Fátra,-Mátra szimbólumának tartja. Másik helyen leírják, hogy a
portugál Macedo (mintha magyar származású névvel állnánk szemben)
1687-ben ír elsőként róluk, mint a három legnagyobb hegy szimbóluma,
de nem nevezi meg őket. Azt sem veszi figyelembe a magyar történészet,
hogy a Képes Krónika a 11. században már le is rajzolja, mégpedig zöld
színezéssel. Akkor mégis ki ír róla elsőként?
Ha tovább megyünk vissza a történelmi évezredekben, az Egyiptomi
hieroglifás írásokban már legalább ötezer éve megjelenik a hármashalom
hieroglifai jele a ránk maradt szövegekben. Ez a jel nagyon egyszerű,
egy rövid vízszintes hasáb felső oldalát három hullámjelben rajzolták,
és minden esetben ország vagy terület leírása kapcsán használták.
Gondoljunk csak vissza az előző fejezet négy sáv jelképére. Ha a négy
függőleges vonallal is jelzett négy elem ábrájának tetejét összekötjük
egy hullámvonallal, azonnal a hármashalom ábráját kapjuk eredményül.
Talán véletlen motívum összecsengéssel állunk szemben, a négy sáv és a
hármashalom keletkezésében? Nem, minden esetben a magyar jelképek
egységes szerves fejlődésének vagyunk tanúi.
Felmerülő kérdés, miért jelölték az egyiptomi hieroglifaírásokban a
különböző országnevekben a területet a hármashalommal? Ennek a
gyakorlata is könnyen érthető. Már az őskorban az embercsoportok a
saját felségterületeiket jól megismerhető, de fontosabb, hogy jól
védhető területekben jelöljék meg. E törekvések céljaira a folyókkal
és hegyekkel (kővel) elhatárolt területek feleltek meg a legjobban. A
mai kő szavunk eredete az őskorba nyúlik vissza, gondoljunk a határkő
napjainkig fennmaradt kifejezésre. A kő fogalma a tájszólások szerint
ka, kó, kő és kű változatokban szerepel. Példaként a magyar Öskü
(Ős-kő), az izraeli Jerikó (Jó-úri-kő), az egyiptomi Horka (Hor-ka) a
szent sólyomisten országa és a Marokkó (Maúri-kő) fogalmakat említem.
A hegyekkel körülzárt élőhelyek szimbólumává váló kő (hegy) hármas
jelölésében a R